Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

I.

23

zónák az élő viz forrásából adok ingyen. A ki győzedelmes lészen, bírni fogja ezeket, és annak Istene leszek, és ö nekem fiam leszen.“ (Titkos lát. 21, 2. 6.). István kész volt engedni a titkos ihletésnek, mellyben ö Isten meghivó szavát ismeré föl: de barátai rokonai, testvérei, szüléi elébe állottak. Ki Írja le a nehézségeket, mellyeken a tisztuló léleknek át kell vergődnie, fölöttük diadalt aratni, ha Istenéhez siet a világ kuszáit tömkelegéből? Oh ha a hatalmas kéz, melly a hozzá vezető, biztos ösvényt kijelelé, miután az elszunnyadt embert káros álmából fölrázá, egyszersmind öt meg nem ragadná s nem vonzaná magához : az ember esz- méletlenül rogyna vissza előbbi helyzetébe; nem lennének A- gostonaink, Ignácaink, Pázmányaink, nem hitvallóink, nem vértanúink: de, hála a bölcs Gondviselésnek, sohasem hiányzik ott az isteni, gyakran rendkívüli, segély, hol félelmes fokra hág a veszély. István ifjú de nagy lelke inghatlan maradt határzatában : a könyek hasztalan áztaták a testvéri arcokat, a kérések foganatlanul hangzának el a rokoni ajkakról , a fenyegetésnek vihara megtörve pörge le az ifjú kebeléről; őseinek elébe állított sora, szüléi gazdagsága, hírneve kedvesek valának ugyan előtte, de meghajtására erőtlenek; álljanak itt saját szavai: „Ti — felele a késieteknek, — azt vélitek, hogy könyekkel megnyerhettek? Engem, ki rútul vétkezném őseim dicsősége ellen, ha vagy sebektől visszariadnék ; engem az megsért, ki hiszi, hogy egy Pongrácot gyáva könynyel megrendíthet föltételében. Még kérni som átallotok? Azt kivánjátok-e, hogy enmagamnak roszat tegyek, taszítsam el magamtól azt, mi jó? Esztelen lennék, ha rátok hallgatnék; oktalanul tesz az, ki enged a kérésnek, mit valaha meg fog bánni; a ki okosan akar cselekedni, ne vesse el maga elöl a jövőt. Fenyegetéseiteken , mellyekkel rettentetek, csak mosolgok ; bebörtönöztök ? úgy önként megnyitjátok előttem a szerzetes ujonci életet. Megbilincseltek? a bilincs által csak szorosabban fűznétek Istenhez. Eh, szomj, hideggel akartok megtöretni ? kedves vendégségben részesítenétek. Higyétek, nehéz ut vezet jutalomra, és nem akar az uralkodni, ki vonakodik szenvedni. Őseim dicsőségét s a földi javakat hordjátok föl? Hisz ezektől nem fosztom meg magamat , csak a mi maian-