Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
I.
17 esett köröttök látni derék fiokat, magános örömüket a közjónak, melly az egyének kiképzettségével gyarapszik, után- téve, épen nem szegék az ifjú kedvét, sőt a különösnek látszó kívánságban öt még inkább mcgedzék, s az édes szülői kebel áradozásával fióktól búcsút vevének : „Menj Isten hírével, — mondák neki, — a merre szerelmed ragad ; használd fiatal éveidet a haza és honfitársaid jávára, élj az alkalommal, ne rettegj az ut kellemetlenségétől, győzd le a tanulás nehézségeit ; ha majd megöszülsz, meglesz annak haszna , mert biztos a munka bére. Durva ugyan a tudományok héja, de, ha megtöréd, édes magra akadtál. Ne tartson vissza tieid szeretető, ne késleltessen hazád kedvessége: egyiknek sem használhatsz szebben, mint ha egyszer kiképzetten lépsz karjaink közé. Őseid vitéz kard által tinitek ki : rajtad a sor, hogy a tudományok dicsőségével ékesitsd föl tetteiket, hogy igy a horvátok hazája Körösen egy házban tisztelje mind a hős, mind a tudós Minervát. Arra azonban figyelj, hogy meg ne sértsd hazulról vitt lelki-épséged. Sok jó terem az idegen földön, de nem kevesebb méreg is az erény számára; hol rózsák nyílnak, ott tövisek is vannak; azért száz szemed legyen jobbra-balra, kívánjuk és kérünk. Legyen mindig előtted az Isten, kinek törvényeitől csak egy mákszemnyit se távozzál. Barátaidat megválaszd, s ne fogadj másokat szivedbe, mint kiket vallásosság ajánl, és feddhet- len élet. Bécsben, mint serdülő, okosan és helyesen viseléd magadat, vigyázz, hogy meg ne romolj most, midőn korosabb vagy. Legfőbb intelmül álljon előtted, hogy, ha valamit becsületesen végeztél, munkád elenyészhetik, de fönma- rad a becsület : ellenben ha gyönyörűségért valami illetlent vittél végbe, a gyönyör egy pillanat múlva elvész, mig a gyalázat örökre rád Szárad“ J). Ez s több effélével tölték meg útiköltségül az ifjú szivét, mi alatt könyekkel telének meg szemeik, s áldásukkal útra bocsáták az ifjút, ki Gréc felé 4) E búcsúszavakat a „Virtus purpurata“ lapjairól veszszük át. meglehet, hogy a széplelkü iró saját elméjéből adja azokat a szülői ajkakra: de már csak azért is adandóknak ítéltük, mert habár mindenkor, de különösen napjainkban van injainknak szüksége illy- féle útiköltségre.
