Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
I.
15 nyat egy képen! Talán a sötétlelkü festesz esetleges képzetét akará ez által örökitni ? Talán a tárgyszükség kinszeri- tette művész a bünmerény sorsát kiváná mások rettentésére ecsetelni? Vagy valamelly embergyülölö keble sivatagjának rémeit hagyá ebben hátra? . . . Nem! Valóságos esemény az, mellyet a festész örökített : a szenvedő ártatlanság , a túlvilági szilárdságú hithüség az, mellyet a művész bátorításunkra leecsetelt, sőt a kép még csak gyenge vázolnia a borzasztó jelenetnek ; a festő talán nem volt ember- gyűlölő, de a jelenet okozói s bakói embergyülölök vagy rajongók valának-e? Ítélje meg a keresztény szeretet, ítélje meg az emberi érzés! — A három szenvedő a három kassai vértanú : az első Pongrác István, a másik Körösi Márk, a harmadik Grodec Menyhért -). Szent kegyelettel pillantunk felétek, ti a katholikus magyar ég bámulatos csillagai; az édes haza különkűlön oldaláról emelkedétek ugyan a kulmináció polcára, de ott összeölelkezve egybeolvadátok, s azon perctől fogva egyesülve hintitek alá sugárkoszorutok fényö- zönét ! A. Körösi Márk esztergomi kanonok. „Az igazak örökké élnek ; az ö jutalmok az Urnái, és gondviselésük a Fölségesnél.“ Bölcseség könyve 5, 16. Márk 1580 körül született Horvátország Körös városában, mellynek latin nevétől, Crisiumtól, Marcus Crisinus- nak ’) neveztetik közönségesen ; ősei a harctéren hirneves vitézek, kiktől szüléi vagyonos nemesek valának, egyszersmind a jámborság és hitbuzgóság tisztes példányai, különösen hő tisztelői aboldogságos Szűznek, a magyarok Nagyasszonyának , kihez híven folyamodva nyerték Márk fiokat. 2) E kép látható az „IndiciaSanctitatis Hungaricae“ lapjai között; a szöveg kétségkívül Ilevenyesy Gábor jézustársasági atya müve. 3) Joannes Crisinusnak is neveztetik ezen cimü: „Panegyrici Praelatorum et Magnatum Hungáriáé“ könyvben ; talán két keresztneve volt.
