Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
11 nek nem áldoznak.“ Sz. Respiciuserre: „Vajha méltók lennénk a mi Urunk-Krisztusunkért elevenen megégettetni ; iparkodjál tehát végrehajtani, mi parancsolva van.“ Aquilin folytatja: „Áldozzatok az isteneknek, mivel latom törvényes korotok meg van s értelmetek müveit, fölvilágosodott.“ Sz. Trypho: „Értelmünk müveit és világos az Ur Jézus Krisztusban ; miért is az ö védelmére kívánjuk azt fölhasználni, és világát a küzdés bevégeztéig megtartani.“ III. Ekkor Aquilin kinoztatni parancsold őket, ha máskép nem hódolnának. De ök azonnal lete- vék ruháikat, és önként adák át magukat kinza- tásra a bakóknak. Bár mennyire gyötörték is őket, egy szavat sem bocsátottak ki; hanem békével szenvedtek, mivel az Ur félelmét szivükben megtartották. Sőt midőn már majdnem három óra folytáig szünetlenül sanyargattattak, hóhéraiknak még sem engedtek; hanem a főnökkel az Isten minden- hatóságáról, s a bálványtisztelök büntetéséről kezdtek hevesen vitatkozni. Ezeket hallván Aquilin, megparancsold, hogy megkötözve hurcolják ki a vadászatra, mi a fagyos téli időben azonnal meg is történt, melly alkalommal lábtalpaik a deres göröngyökön egészen megrepedeztek,sfölhasadtak.Visszatérve pedig a vadászatról, főnök a szenteket maga elé vezetteti, s mondja nekik: „Okultatok-e, akartok-e menekülni a többitől?“ (a többi kíntól t. i. ha áldozni még mindegyre vonakodnának). Thrypho válaszolt: „Mi mindig menekülni törekszünk az Ur előtt (az örök büntetésektől), az által, hogy állhatatosan neki szolgálunk.“ Aquilin erre meghagyd, hogy tömlöcbe vettessenek, hol időt nyervén a meggondolásra, őrültségükből kijózanodjanak, s készséggel kövessék a császár parancsait. „Mert isteneinkre esküszöm, fenyegetödzék tovább, hacsak nem áldozandotok, iszonyú büntetések és kinok között fogtok kivégeztetni.“ IV. Ugyan e napokban a főnök elutazott más Iszonyatosan kinoztatnak. Második vallatás.
