Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
245 vagy nem ismerve vetitek meg, vagy — mi gonoszabb — tudva tiporjátok.“ A két vértanú erre egy lélekkel ezt válaszolá : „Tudományod, melly ro- szabb minden tudatlanság ostobaságánál, hasonló legyen isteneitekhez, kiket érzéketlen ércalakban imádtok. Mi pedig készek vagyunk mindazt elszenvedni Krisztus neveért, mit csak a bakó haragja kigondolhat, mert nem vesztjük el éltünket az által, ha visszaadjuk Annak, kitol eredetét vette, s ki által sokszoros mennyei kamattal fogunk jutalmaztatni.“ Erre az elnök belső ingerültségétől ösztönöz- tetve a kínpadra vonatta őket, hogy ha már meggyőződésüket nem változtathatja is meg, legalább tagjaik ficamittassanak ki büntetésül helyeikből ; azt hivén, hogy haragjának eleget tesz, ha a hóhér a testet sanyargatja kínzásaival, a lélekhez hozzá nem férhetvén ; azonfölül szolgáinak megparancsolta, hogy ezen kínzások után fejők vétessék. A gonosz hóhér erre, hogy szokottnál nagyobb kegyetlensége által magát a biró kegyébe behízelegje, vagy inkább, hogy vértanúink érdemeit szaporítsa, előbb lándzsával döfte át nyakszirtjeiket, s csak azután iité le villogó pallosával a boldogok fejeit. S igy, mivel sz. Donacián testvérét megnyerte, mindketten érdemesíttettek a vértanúi koszorúra, s ezzel Krisztus dicsőségére. Donacián lett öcscse üdvének eszközlője, ez pedig bátyjának jutalmi bére. És igy a sokszoros kegyelem bőséges harmatától elárasztva, szerencsés haláluk által s a pályabér reményétől gyámolitva sebeikkel koszoruzottan az örök jutalmakra eljutni érdemesíttettek Annak segítsége mellett, kinek tisztelet és dicsőség mind- örökön örökké. Amen. Holstein Lukács élőbeszéde szent Bonifác szenvedéséhez , niellyet a régi kiadáshoz csatolt. Ezen emlékiratok kiadásában hét kéziratot követtem , mellyek közöl kettőt a vatikáni- négyet az A kinok után lefejeztetnek.
