Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról

240

Kr. ii. 200-il év körül, Dioklecián alatt.

A szerző elő szava.

Üldözés Gál liálian.

4-ik században megülték. Ugyanezt mondhatni Bucher naptára után — mellyet Libéríus pápa alatt készültnek tart a tudós világ — a római egyházról is; föltalálható tisztelete Mabillon karthágói naptárában is. Nagy sz. Gergői pedig több helyütt még egy Rómában nevére épült templomról is emlékezik. Jeles, noha némelly helyeiben hamisított emlékiratait láthatod a „Szentek élete“ ismeretes szerzőjénél is Boldogasszonyhó 20-ik napjára téve, melly napon ezen vértanú ünnepe minden emlékiratban előfordul. Milly hathatós pártfogása a dögmirigy ellen, mindenki' előtt ismeretes. És pedig már a hetedik században általánosan elterjedt volt ezen vélemény, mint ezt Pál aquilejai szerpap a longo- bardok tetteiről irt 6-ik könyvének 5. fej. bizonyítja: szerinte ugyanis Páviában Agathó pápa idejében a dögmirigy annyira dühöngött, hogy a kihalt városok utcáin növények s bokrok tenyésztek. „Ekkor— mondja a szerző — valakinek kinyilatkoztatás utján tudtára esett, hogy a dögmirigy előbb szűnni nem fog, mig sz. Péter főtemplomában, melly bilincseiről neveztetett el, sz. Sebestyén tiszteletére oltár nem emeltetik; mi midőn a boldogult szent maradványainak Rómába vitele után megtörtént volna, a döghalál megszűnt.“

Szent Rogacián s Donacián vértanok

szenvedése.

(Kéziratok- s kiadások után.)

1. Üdvös katholikus olvasóknak a vértanuk diadalkoszoruzott dicső tetteit elmondani, s a szomjazó népet a szentül kiömlött vérrel tölt életosztó pohárral kinálgatni ; mert mig egy része a történtekbe mélyebben behatva a tiszteletre méltó emlékeket Írásba foglalja hittársai számára, addig a másik rész szent buzgalomtól áthatva megértendi : milly nagy nyereség Krisztusért meghalhatni. — Mikoron Dioklecián s Maximián császárok Rómát kor-