Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról

238

ha pogány, hogy merészel illy szent épületen dolgozni. — Csakhamar bebizonyult, hogy e szentek megjelenése az isteni kegyelem müve volt, mert a művész megijedten s leverten azonnal fölvenni ohajtá a sz. keresztséget, és kereszténynyé lett.

VIII. Ezen szentek dicsőségére történt csodák közöl a következőt sem mellőzhetem el, habár ez különben általánosan ismeretes is. Quinciusnak t. i. egy jeles s igen tisztelt férfiúnak nejét a guta úgy meg találta ütni, hogy lábain semmiképen nem járhatott; kéré tehát férjét, hogy vitetné öt a távol eső Agaunumba, hová midőn elérkezett, szolgáinak kezein vitetett a sz. vértanú templomába; de a vendégfogadóba már egyedül és saját lábain ment vissza. Kigyógyulván igy bajából, e vele történt csodát maga hirdeté. — E két csodát, úgy vélem, a sz. vértanuk szenvedéséhez csatolni el nem mulaszthattam. Különben az Isten kegyelme sok ör- döngöst smás betegségben sínlödöt gyógyított meg csodálatos módon e sz.vértanuinakközbenjárásaáltal.

Élője gyze teli

Sz. Rogaciún 8 Donacián vértanuk szenvedéséhez.

Emiékira- 1. Az ariuorikai tartománynak, melly most tluk' Bretagne-nak neveztetik, Nantes városában, Rogacián s Donacián testvérek nevezetes vérhalált szenvedtek. Emlékirataikat igen régi névtelen iró szedte össze, mellyeket Szúrius és a Bollandisták már egyszer ki is adtak, és most némelly kézirattal ösz- szevetvén a mennyire lehet kijavitva újra kiadjuk.

Tiszteletük. 2. Ezen vértanuk emlékét mind a régi, mind az újabb vértanukönyvek Máriahó 24-ére teszik, melly napon a nantesi egyház is ünnepeli emlékö- ket, mellynek megülése nemcsak magára a városra, hanem az egész egyházi megyére nézve meg van parancsolva. Szent ereklyéik pedig a föegyházban