Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
4 Dionyziát elfogják. ezektől kérdező, 3) hogy honnan valók, vagy micsoda vallásinak, Nikomach türelmetlenül s íonhan- gon feleié: „En keresztény vagyok“; az altanácsíö azután Endréhez és Pálhoz fordulva : „Hát ti?“ igy szólítja meg őket. Feleletök: „Keresztények vagyunk.“ Az altanácsfö Nikomachnak : „Áldozz, úgymond, az isteneknek a mint parancsolva van.“ „Jól tudod, viszonozza ez, hogy a keresztény nem áldoz az ördögöknek.“ Ekkor az altanácsfö rendeletére kifeszíték a kínpadra; midőn azonban a nagy kinok közt már már kiadná lelkét, egyszerre fölkiált : „Soha sem voltam keresztény, és áldozok az isteneknek.“ Azonnal leoldák a kinpadról. De alig, hogy áldozott, a gonosz lélek azonnal megszállta öt, s a földre terítette, hol aztán a szerencsétlen fogaival nyelvét harapdálván szomorúan végezte életét. III. Ekkor a néző tömegből fölkiált egy 16 éves 4) Dionyzia nevű szűz : „Oh nyomorult, szerencsétlen ember, úgymond , miért szerzettéi magadnak egy órányi múló életért örökké tartó s kimondhatatlan büntetést.“ Hallván ezt az altanácsfö a középre hurcoltatja s vallatja, ha valljon keresztény-e ? Az pedig elég bátran feleié : „Igen is az vagyok; azért siratom azon szerencsétlent, miért nem tűrt még egy keveset, hogy igy föllelhette volna örök nyugalmát.“ Az altanácsfö mondá: „O bizonyára föltalálta nyugalmát, midőn az isteneknek , s a hatalmas fejedelmeknek eleget tön áldozata által. De nehogy hiábavaló vallástok miatt szemrehányásokat kelljen még eltűrnie, a nagy Diána és Vénus magukhoz méltóztattak őt venni. Szaporán áldozz most te is ; máskép rútul lepiszkolva elevenen égettetlek meg.“ „Az én Istenem nagyobb náladnál, s azért fenyegetéseidtől nem félek, ö képes nekem türelmet adni, hogy mindent, mivel 3) E helyet a két kolberti kéziratból egészitők ki. 4) Egy német kéziratban, úgy szinte : Szelestyén, Lon- gipp és Urszikámpéban „17 éves“ áll.
