Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
làmikép titkolnók előttetek, mellyet fönhangon kell hirdetnünk csak azért is, mert vele bizonyára valami égi erő, sőt, ha az igazat, a mint hitelesen megismertük, meg kell vallanunk, maga az Ur A gyermek harcolt s küzdött vele a hit dolgában Caezarea igaz- Cyn11, ságtalan birái ellen. Sz. Cyrill fiatal kora mindenkit bámulatra ragadott, hitbeni állhatatossága pedig minden érzékenyebb nézőt Krisztus dicsőítésére indított...... Krisztust emlegeté folyton, s általa — mondá ö ■— buzog vére a szent ügyért; miért is, midőn sebekkel boriták gyönge testét s fenyegető szavakkal ijesztgeték bátor lelkét, e ret- tentgetést és a méltatlan sanyargatást semmibesem véve örömest tűrte, sőt még nagyobb szenvedésekre is késznek nyilatkozott. S valóban egyre nőtt a lángbuzgalom kebelében elannyira, hogy hevével kortársi közöl másokat is követésére tüzelt. Atyja öt, e miatt házából és mindenéből kitagadta. Atyja öt ki- Azoknak, kik az apa e tettét dicsérték s a fiút saj- tanmija. n£pák, azt szokta volt mondani : mind csekélység az, mit atyám megtagadott tőlem ; sokkal többre becsülöm én azt, mit az Urban helyezett hitem igér. A kiró fenje- H. Ezek hallatára a caezareai biró szörnyű ha*megTeuV.t ragra lobbant, s Cyrillt a katonák által maga elé hozatván, az Ítélettel rettente öt. Sz. Cyrill azonban ezen eljárásnak dacára is rendületlen maradt, csekélységnek tartván mindezt a hit ellenében. A biró most illy szavakra fakadt ; „Gyermek! én könyörülök rajtad, atyád is elnézi, a mit tettél, s téged ismét házába visszafogad; hatalmadban lesz újra atyád javaival bővelkedned, ha kijózanodol s eszedre térsz.“ Erre sz.Cyrill igy válaszolt: „Örülök — úgymond ö — hogy ezek miatt dorgálnak engem, mert igy az Ur veend magához. Örülök, hogy saját hajlékomtól fosztottak meg, hisz igy sokkal nagyobb spompásabb hajlékom leendmeny- nyekben. Önként szegényeskedem, hogy örökre gazdaggá legyek; a jó haláltól nem rettegek, mert az a sokkal dicsőbb s végnélküli életet nyitja meg 176
