Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról

173 Máté pricius eltelve gyűlölettel Nicephor iránt, nemcsak hogy ekkorsem bocsátott meg neki, hanem még kérését sem méltatta válaszra elannyira, hogy ma­guk a poroszlók is mondák már sz. Nieephornak, hogy olly ostoba embert, mint ö, sohasem láttak, mert attól kér bocsánatot, ki nemsokára halállal bűnhődik. Kiknek Nicephor feleié : „Ti nem tudjá­tok mit kérek én Krisztus hitvallójától, de tudja az Isten.“ Midőn Szapricius a vesztőhelyre érkezett, újólag megszólitá őt Nicephor mondván : „írva va­gyon : kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek.“ Mindezekre és ezekhez hasonlókra nem is hallgatott a kegyetlen és kemény szivü barát, meg sem indult a megátalko­dott társ, épen úgy, mint ama siket és sánta kígyó (aspis), melly nem hallgatott a bűvölök szavára. VI. Azért, l7) az igazságos Ur is, ki azt mon- dá: ha meg nem bocsátótok, nektek sem bocsáttatik Máté 18,34 meg, miután Szapricius semmi irgalmat sem akart mutatni felebarátja iránt, méltán megfosztotta meny- nyei országától, vagy jobban mondva, maga ma­gát fosztotta meg az isteni malaszttól, s evvel a meny- nyei örömöktől is, minthogy a testvér okozta sé-hitét megta reimet makacsul nem akarta elfeledni, s régi és sa(iiÍL igaz barátja iránt olly kegyetlen, durva lelkületű és engesztelheti en volt. Erre a poroszlók igy szólítják meg Szapriciust : „Térdelj le, hogy fejedet levág­juk.“ Szapricius kérdi: „Miért?“ A poroszlók vá- laszolák: „Mivel nem akartál az isteneknek áldoz­ni, hanem megvetetted a császár rendeletét azon ember miatt, kit Krisztusnak hivnak.“ Ezeket hall­ván Szapricius viszonozta a poroszlóknak : „Ne gyil­kolj átok meg; megteszem, a mit parancsolnak a császárok, s áldozok az isteneknek.“ így vakította meg öt a gyűlölet, s igy vonta meg tőle Isten az ö malasztját. Mert a kit annyi kinzás nem volt ké­pes Krisztus megtagadására bírni, az élet koroná­n) E helyet a kolberti kéziratból egészitettük ki.

Next

/
Thumbnails
Contents