Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról

160 ténendik vele is, mit Isten határozott és rendelt fe­lőle; mig szomorúságát jelen elhagyatottságában valláshői merített bölcsessége által enyhité, mond- Péid. 21,1. ván: „Ha a királynak szive az Isten kezében va­gyon , mi oka, hogy szomorkodom ? avagy miért neheztelek azon emberre, ki azt rendeli, mit ne­ki parancsolnak ?“ — Egyébiránt Flaviánról alább bővebben szólandunk. vesztöiie, -re XIII. Ez alatt a többit a vesztőhelyre kisér- vitetnek, s e ték. Iszonyú tömege gyűlt össze mind a pogányok- k|e«btevftiiet~ na^ > mind a keresztényeknek, kik noha hitöknél buzdítják, fogva, mellyet sz.Cypriántól tanultak, szeretetök- s tiszteletöket más vértanuk iránt is tanusíták, most mégis nagyobb buzgalommal, és számosabban özön­löttek össze, mint valaha. Itt lehete látni mint su­gárzik ki Krisztus vértanúinak arcain a megdicsőü­lés boldogsága elannyira, hogy ha mindjárt hall­gatag állottak volna is, már arcaik ragyogásával is elég ' hathatósan fölhitták a körülállókat erényeik utánzására. De a szóbeli tanítás és intés sem ma­radt el; mert mindnyájan erösiték keresztény test­véreiket a hitben üdvös tanácsaik- és buzdításaik­kal. Lúcius ugyan, kit vele született gyöngédsé­gén-, szelíd és jámbor szerénységén kívül, még terhes betegsége és börtönszenvedései is végkép ki­merítettek , nehány kísérővel előre ment, nehogy a nagy tömeg által összenyomatván, megfosztas- sék a szerencsétől: Krisztus hitéért vérét onthatni; de ez sem hallgatott egészen, hanem utitársait a miként csak tehette, oktatta; s midőn végre a test­vérek kérnék öt : emlékeznék meg rólok, viszon- zá nekik : „Ti emlékezzetek meg én rólam.“ Milly mély önmegalázása ez egy vértanúnak, ki még szen­vedése közepeit sem mert érdemeire építeni. Julián és Viktorik hasonlókép békét óhajtván keresztény testvéreiknek, s ótalmokba ajánlván az egyházi személyeket, különösen azokat, kik a börtönben szenvedtek, minden aggodalom nélkül, örömmel mentek a kínok helyére.

Next

/
Thumbnails
Contents