Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
154 A börtönbe záratnak. Rénus látványa. 118. Zsolt. tét fátyol a ellen ragyogó fénynyel vett körül; s így a legnagyobb büntetések helyére úgy menénk, akár is az égbe. Milly napokat éltünk, s milly éjeket töltöttünk itt, nincs szó, melly kifejezze. A tömlöc kinai minden hitelt fölülhaladnak ; de azért bátran elmondhatjuk e hely iszonyatosságát, a mint van: mert minél nagyobb a kisértet, annál hatalmasabb az, ki bennünk azt meggyőzi. S nincs is küzdés részünkről, mivel az Ur védelme alatt győzünk, hiszen azUr szolgáinak megöletni is könnyű. S azért a halál is könnyű, mert falánkját megtörte, s hatalmát legyőzte az Ur, midőn a kereszt jelével győzött. Nincs szükség fegyverre máskor, mint mikor a katona fölvegyverzendő, s ez csak akkor fegyverzi föl magát, ha ütközet van ; s igy mi is azért kapunk koronát jutalmul, mert a küzdés már előbb megvolt, s nem is adatik pálma, hacsak a csatát be nem végeztük. Nehány napig a testvérek meglátogatása vidított föl bénniinket, és igy az éj szenvedését a nap öröme s vigasztalása eloszlatá. Y. Ekkor Eénus, ki velünk volt, az álomtól elnyomatván e látványt nyerte : a mint t. i. egyenként kivezettek bennünket, mindegyikünk előtt egy egy égő szövétnek vitetett; ki előtt ez égő világot nem vitték, az maga sem ment. És a mint előre haladtunk volna világunkkal, fölébredett. A mint el- mondá, örvendettünk, mert bíztunk, hogy Krisztussal fogunk haladni, ki a mi lábainknak világa, s ki az Istennek szava. VI. Az éj után víg nap derült reánk. Mert azon nap rögtön a helytartóhoz hurcoltak, ki a megholt tanácsfö 4) helyét tölté be. Oh boldog nap ! oh bi4) Sz. Cyprián életrajzában olvassuk, hogy Gál. Maxim, altanácsfő e sz. vértanú szenvedése után nemsokára meghalt. Egyébiránt némelly kisebb tartományt helytartók kormányoztak ugyan, de az altanácsfdi és őrségi tartományokban a helytartók csak mint ügyészek birtak hatalommal, s nem is hivattak elnököknek, hacsak az altanácsfő halála közbe nem jött. Olvasd: Salmasii notae in Spartianum.
