Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról

149

gesen visszaadd s őket a világ bajaitól megszabadí- tá. Elvezették tehát őket a koronázás helyére, melly egy völgy közepén levő folyónál volt, méllynek partjai halmokra emelkedtek, s e mindkétfelül fölemelkedő halmok néző helyül szolgáltak. Avizme- der közepe itta be a boldog vértanuk vérét, kik ekképen kettős keresztségben részesültek; mert először tulajdon vérökben, azután a folyamban mosattak meg.

XII. Ekkor bámulandó s kikeresett kegyetlenséget láthattál volna. Mert midőn az igazak nagy tömege a hóhért sürgető, miszerint ragadná meg annyi fő lecsapására készült bárdját, a kegyetlenség mestere a tömegnek sorait rendbe állítá, hogy igy istentelen csapására, mintegy dühös rohamra, egyszerre hulljanak le az igazak nyakai. Illy mesterséghez folyamodott a vétkes tettnek végrehajtója, nehogy e vérengző s vétkes végrehajtás untató legyen. A testek sokasága roppant rakásra gyűlt, s a folyó medre alig vala képes azokat befogadni. Sze- Sok yér,a"ul meiket szokás szerint bekötők ugyan a kardcsapásra, de szabad lelkök világosan láta. Semmi sötétség sem akadályozható meg, hogy az örök világosság nagy és megbecsülhetetlen fénye ne ragyogjon nekik, mit sokan közölök a legközelebb álló testvéreknek ki is jelentének, midőn mondák : hogy ők ámbár testi szemeikkel nem látnak, mégis csodálandókat szemlélnek, t. i. hófehér szinben tündöklő lovak jelennek meg nekik, melly eken kiválasztott ifjak ülnek. Többen voltak a vértanuk közöl, kik a dicsölilteket beszélni is hallották, s a lovak kopogását és zörejét is fölismerték. Marián pedig megtelvéne közben jóslélekkel, nyilván hiresztelé, hogy az igaz vér legközelebb bizonyosan és keményen meg fog boszultatni, hogy különbféle büntetések,9)

9) Nemsokára 30 zsarnok lépett föl, kik a birodalmat, különösen Afrikát sanyargaták. Olvasd Trebellius Polliét, hogy semmitse szóljak Valérián fogságáról, kinek nyo-