Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Harmadik szakasz
39 láncokba füzettek, semmi más vétek ellenék föl nem hozatván. Bizonyára Athenagoras azért emele leginkább panaszt a császároknál, mivel Krisztus tanitványi minden életükröli elöleges vizsgálat nélkül, egyedül a puszta keresztény nevezet miatt Ítéltettek el. „Csak nevünk miatt, védőitalunk , úgymond ; mert a bírák nem annyira keresik, mit követett el valamelly vádlott közölünk, hanem már magát a nevet, mint bizonyos bűnt tekintik.“ Azonban nem tagadjuk, hogy különféle vétkek tulajdonitlattak a keresztényeknek ; de más vádoltatni, más elmarasz- tallatni. Az is bizonyos, hogy a császárnak a lyoni vértanuk ügyében kiadott rendelete, a keresztények —, mint illyenek, nem pedig mint kisdedgyilkosok , vagy vérfertöztetök ellen adatott ki. A császár u. í. azt rendelte, hogy a hitüket vallók karddal végeztessenek ki, a tagadók pedig sértetlenül bocsáttassanak el. Már ha ezen rendelet a kisdedgyilkosok ellen hozatott volna, mint Dodwell állitja , a keresztények kik tagadták, hogy ezen vétkeket elkövették, elbocsátandók, és az azokat magokra kivalló hilehagyoltak lettek volna a császár parancsa szerint kivégzendők; de ellenkezökép történt. Mert, kik Jézus nevét megvallol- ták, vértanuságot szenvedtek, a többiek pedig megszabadultak. Ugyanezen rendeletet minden alap nélkül, csak amúgy önkényileg a lyoni és viennei keresztényekre szorítja Dodwell. Ezt már csakugyan sem a lyoniak leveléből sem egyéb régi okiratból be nem bizonyíthatja. Egyébként, hogy dijoni Benignus, autuni Szymphorián és más vértanuk halála ezen üldözés alatt történt,ugyanezenSzymphorián emlékirataihoz! elöjegy- zeteinkben mutatandjuk meg. Sőt nem kételkedünk, hogy legtöbbnyire azon vértanuk is Márk Aurél idejébe teendők, kikről közönségesen az mondatik, hogy Aurelián alatt burgundiai tartományban szenvedtek. De e tárgyról bővebben tudósit Bosquet Ferenc a francia egyházról irt történelme 2. k. 26. és következő fejezeteiben. 39. A lyoni vértanuk idejéről. Már pedig, ha a lyoni vértanuk Márk Aurél 17-ik évében végeztettek ki, Athenagorás ez alkalommal a keresztények mellett vádiratot nem Írhatott. De más érvet szolgáltat nekünk ép azon vádirat, mellyböl megmutatjuk, hogy Athenagorás előtt akkor, midőn irt, a lyoniak levele ismeretlen volt. 0 ugyanis a keresztények ellen irányzott rágalmakról írván, ezeket olly hamisaknak vitatja „hogy soha senki sem találtatnék olly szemtelenül hazug, ki azt merné állítani hogy illyesmit látott sat. Már pedig némellyek közölünk szolgákat is tartanak, ki többet, ki kevesebbet, kik előtt nem lehet titok, mit cselekszünk; mind- azáltal ezek közöl sem hazudott ellenünk egy sem effélét.“ Milly arccal mondhatta volna ezeket Athenagorás, ha a lyoniak levele akkor már létezett, mellyben a 3. sz. a. ez olvasható: „némellyek pogány szolgáink közöl elfogatlak. kik thiestaei lakomákat, Oedipusféle vérfertöztetése- ket, és más egyebet hazudtak ellenünk.“
