Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Pálmaágak a magyar egyháztörténelem kertjéből
56 nek kellőleg megfelelni. — 1260-ban a talárok másodszor rontottak LengyelországraNogár és Celebuga vezérlete alatt, s mint a kímélést nem ismerő tüzelem, olly kárhozatosan áraszták el csordáikkal az országot, mindent fölemésztettek, lerontottak, s gyilkollak. A szandoméri erőd biztos menedéket látszék kardjaik elöl nyújtani, mind a természettől, mind készítményei által jól meg lévén erősítve ; azért ide gyűlt a vidék minden korú, rangú s nemű népe: de árulás által megnyíltak a vérengzők elölt Szandomir érckapui, s a tatorák bejövén, olly mészárlást követtek el, hogy a kiontott Vér patakonként ömlött a Visztulába... Szádok előre értesült a bekövetkező válságos óráról. Midőn a föladást megelőző éjjel a hajnali kar-imákat végzé 48 alattnokával, a vértanuk könyvének azon napra szóló szakasza alatt rögtön ezen szavak tűntek elő, aranybetükkel kiírva: ,Mára esik a szandoméri 49 vértanú szenvedése.4 Fönakadt itt az olvasó szerzetes, s egész lelkében remegve nem tudta , olvasson-e , vagy sem ; mig utoljára a hallgatók nagy bámulatára átolvasta. Kézről kézre járt aztán a csodás jóslat, és sokan rettegéssel töltek el; mig végre az arany betűk eltűntek: akkor Szádok, a perjel: „Isten intése ez, óhtertvérek! — szólt, övéit bátorítván, — minket az élet és halál Ura boldogabb életre és végtelen öröklétre szólít. Rajta tehát ! ha kétélű pallossal emel is magához, késedelem nélkül siessünk hozzá! Éltünktől fosztandnak meg a szittyák? Mellyiktöl? E inulandótól, e nyomorteljestöl, e mindünnen veszélyezettöl ; kegyetlen halállal vesztenének el? Hisz az révpartunk leend e zajló habok közöl, melly felé inkább kifeszitett vitorlákkal illik közelednünk, úgymint a mellyen át könnyebben bevégezhetjük az örök élet dicsőségébe vezető utunkat sat.44 Ezután elkövetett bűneikért tö- rödelemre inté társait, s velők együtt igyekezék elkészülni a közelgő nagy vérmenyegzöre , és elkészülvén , a templom szentélyében készen, sőt mármár nyugtalanul várták a bizonyos jövőt: végre megvirradt a véres nap hajnala ; a buzgó vértanuk ajkain épen a kellemes dallamu : ,Salve Regina !4 zendült meg az irgalmasság anyjához, midőn mint vérengző tigrisek betörtek a tatárok, s gyilkaik alatt nehány perc múlva elhalt a dömésekhaty- tyüdala ... Egyik szerzetes a karzaton foglalatoskodék a vérjelenet elején, de ez sem akart megfosztatni társai közös dicsőségétől; lejött a már vértpirosló kardok élére... 48 vértanú lelke •
