Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Második szakasz
18 egyházakéivel, kitetszik onnan is, hogy sz. Ágoston némelly ünnepélyekről tesz említési, mellyek a liippói egyházban tartattak, de a mellyek ezen naptárban nem találtatnak. Semmi nyoma e naptárban sz. Gyümölcsös (Fructuosus) vértanutársainak, kikről sz. Ágoston 273-dik beszédét tartó. Semmi nyoma azon húsz vértanúnak, kiket ugyanazon szent tudor 323 beszédében magasztal. Hogy pedig ezeknek emléke egész Afrikában elterjedt volt, bizonyítja ismét sz. Ágoston „De civitate Dei“ cirnü 22-ik könyvének 8. fejezetében. Kihagyatott sz. Győző is, kinek évnapján szent beszédet tartott a sz. atya s tudor: úgy szinte kifelejtettek abból Bódog és Gennádius régi uzali vértanuk is, kikről említést teszen „Sz. István csodatételeiröl“ cirnü 1-sö könyve, 2-ik fejezetében. Hogy pedig minden egyes egyház birt illy naptárakat, mellyek szerint saját vértanúi és püspökei emlékét ünnepié, kitetszik Szozomen egyháztörténetének 5. könyve 3. fejezetéből, hol Gaza és Konstancia Palesztina városairól, mellyek csak húsz sláriiumnyi távolságra feküdtek egymástól , azon észrevételt teszi, hogy bár ugyanazon tanácsuk s kétszemé- lyií igazgatóságok volt, mégis egyházi kormány tekintetéből két külön várost képeztek, minek okát úgy adja: „mindkét városnak saját püspöke és papsága van; külön-külön vannak ünnepeik azon vértanuk és püspökök emlékezetére, kik azon egyházakban a püspöki méltóságot viselték“, —tehát külön naptáruk is volt, mellyben sem idegen vértanuk, sem püspökök nevei följegyezve nem valának. Némelly, s leginkább a főegyházak kormányzóinak nevei a szent titkok alatt mégis fölolvastattak a kettős névsorból (dypticha) az egység tekintetéből ; de ezekről jelenleg nincsen szó. 18. Sőt még az ugyanegy községben szenvedett vértanuk sem Írattak be ; ennek okai s példái maga Bucher naptárában, a Karthágóiban s egyebekben lelhetők. Továbbá annál kevésbé foglaltatnak idegen tartományok vértanúi az illynemü naptárakban , miután többen ugyanazon városban — hol ezek készíttettek, —szenvedtek vértanúi halált, azokban mégis hiányzanak, melly hiányt részint a vértanuk sokaságából magyarázhatni, részint mivel az akkori üldöztetések kegyetlensége miatt, számtalan vértanú neve és sírja ismeretlen volt. Hogy Rómában számtalan vértanú maradt ismeretlenül a nép előtt, bizonyítja Prudentius „De coronis“ cirnü könyvében, 11-dik dicsénekben, mellÿet alább közlendünk. Hasonlókép vélekednek sz. Paulin, nagy Leó és egyéb szerzők. Néinellyeket ezen vértanuk közöl fölemlít Mabillon olaszországi útjában 138. lapon, — kiknek nevei legújabban ismertettek meg kiásott feliratokból Aringh, Reines, Bosius, Fabrclli és mások által. Ezek közé tartoznak: Pri- mitius , kinek tulajdon neje állíttatott emléket, melly „A föld alatti Róma“ cirnü munkának 3. könyve 22. fej. emlittetik; Gordián frankhoni követ, ki hitéért Rómában egész családjával szenvedett halált; Marcella 550-el együtt; (4. könyv 37. fejezet.) Szimplicius és Fausztin (2. könyv 19. fej.) Ezekhez járul Konstantius, ki még méreggel sem, hanem egye-
