Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Pálmaágak a magyar egyháztörténelem kertjéből
44 mába. A hegyormot, mellyröl lelaszittaték, ma is nevéről és pedig a ,szent4 tisztelet név hozzáadásával, hívjuk Szentgellért- hegynek ; e fölé templomot is emeltek jámbor apáink, mellynek azonban jelenleg kevés hire, semmi hamva.... 4) Hét év múlva Mér püspök Gellért utóda s Fiilöp Csanádi apát Endre elé járultak , s kieszközlék tőle a nagy vértanú tetemét, melly midőn első nyughelyéről ünnepélyesen fölvéleték, kellemes illatot terjesztett maga körül, aztán Csanádra szállíttaték az általa építtetett szűz Mária-kolostorba ; ekkor a Csanádiak még a kődarabot is fölszedték a Duna parton, mellyröl Gellért vérét hét év alatt sem mosták le a Duna nyaldosó habjai, s magukkal vivén, az oltárba helyezék. VII. Gergel pápa dicsőséges uralkodása alatt fölhívta szent László királyunkat mind azok neve beküldésére, kik hazánkban a keresztény vallás terjesztése körül érdemeket, ä kik különösen vértanúi pálmát szereztek maguknak ; igy terjesztetett föl sz. István királylyal és sz. Imre herceggel sz. Gellért vértanú is szentté neveztetés végett, mi 1083-ban meg is történt. Ottó osztiai püspök és pápai követ jelenlétében emeltetett az oltárra sz. Gellért teste, a király s a hercegek vállain viteték illő helyére, és kellemes illatott szórt maga körül. Robert Károly királyunk jámbor özvegye, Erzsébet 219 girás ezüst koporsóba helyezé át sz. Gellért földi maradványait, mellyek később a pór lázadáskor 1314-ben visszahozattak Budára a szentferen- ciek szent Péter-templomába, s azután itt tartattak, miglen hazánk viszontagságai mindenünkből kifosztának: a koporsóból, II. Lajos pápai engedély mellett pénzt veretett a szerencsétlen 1526-iki csata előtt, a szent ereklyék pedig a beállt zavarok alatt Velencébe vitettek, hol máig is tisztelteinek. Őseink külöIstvánfy tört. 8. k. 82. 1. valami különöst jegyzett fel ezen kápolnáról. írja t. i. hogy a mohácsi csatában elesett Péter királyi udvar- nok utósó ivadéka volt légyen a Kórogiak nemes családjának, kikről az van följegyezve (memorabantur), hogy hajdan I. Endre király idejében, midőn Magyarország lakosi a keresztény vallástól elpártoltak, ők valá- nak sz. Gellértnek épen olly kegyetlen mint istentelen gyilkosai; ^jusque rei — folytatja, — argumento fuisse, posteros illorum in sacellum eiusdem divi memoriae in colle urbi Budensi opposito aedificatum sponte aut secus ingressos continere se nunquam potuisse, quin soluta repente alvo foede contaminarentur, regemque juvenem (II. Lajos) non sine multorum risu simul et admiratione in hoc Petro ejus rei experimentum, facto saepius periculo, sumsisse!1 Nem mertük lefordítani. . . .
