Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Pálmaágak a magyar egyháztörténelem kertjéből
34 lé, látogatná meg Magyarországot s a magyaroknak az idegenek iránt különösen barátságos és jámbor királyát — Istvánt. „Amint tetszett Istennek rendelni, úgy legyen.44 Válaszolt Gellért az apát fölszólítására, s társaival megindult Magyarország felé, melly- nek fejedelméről újabb időben még hazájában sok dicséretest hallott. Hazánkban reménydus sarjadzásnak indult már ekkor az átültetett Isten országának csemetéje ; sz. István s a beédesgetelt idegenek fáradozásai szép sikerrel áldattak meg ; nevezetesen Pécs körül, hova most Gellért érkezett, Bonipert s utóda Mór püspökök s Anasztáz pécsváradi apát szép foganattal működtek. Ezek szívesen, barátságteljesen fogadák Gellértet, s mihelyt megismerkedtek tudománya s szent élete illatával, letartóztatták: „Parancsunk van,— igy szólitá őtAnásztáz, —urunk királyunktól minden idegent barátságosan fogadni, de a jámbor és tudós férfiakat barátságának csekély körére le is tartóztatni; kérlek tehát, jó idegen! maradj országunkban, s készséged által mutasd meg, hogy nem csak a földi, hanem a mennyei királyt is tiszteled, kinek végetlen akarata volt azon kalauz, melly téged igénytelen körünkbe vezérlett; hol pedig ez mutatkozik, ott van a Szentföld, ott az ö országa, ott vannak sz. Jeromosnak iratai, mel- lyck egyébiránt az egész világon szétszórva, mindenkor kézhez kaphatók, mellyek ugyanazon szellemet és igazságot hirdetik, és pedig nem csekélyebb hatással itt mint Bethlehemben ; maradj tehát köztünk; hirdesd az Isten igéjét, és tanítsd a tudatlanokat , telepedjél le ezen országban, hol a munka nagy, de nincs elegendő napszámos, ki azt elvégezze .44 Az evangeliom hirdethelése s egy ország java Gellért előtt is fontosabbnak látszék egyéni akaratánál, s ingadozni kezdett szándékában. Nem sokára sz. István szokása szerint Fehérváron azon fölséges templomban, mellyet pazar fénynyel emeltetett az Isten Anyja tiszteletére, országának püspökei s egyéb nagyjai körében nagy ünnepélylyel ülé meg abold. Szűz mennybevételét; hol mielőtt tudosittatnék, már kérdezősködék Mór pécsi püspöknél Gellért felöl, s Mórnak tudtára adá, hogy másnap a nagyhírű jövevényt szeretné a szószéken látni ; mi megtörténvén, István annyira megszereté Gellértet, hogy társait alattomban a Szentföldre útra bocsátá, magát pedig barátságosan fölkérte, miszerint maradna országába, s venné át Imre fia nevelését. Imre 1007-ben született, 1026 kapta házastársul Krezimir