Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Pálmaágak a magyar egyháztörténelem kertjéből

15

dckeikböl siettek neki felajánlani segitségöket azon esetre, ha megakarna kereszteltetni, s ha e szándékában pogány alattvalói által gátoltatnék, és mindiinnen küldözgették országába a hitterjesztőket. így külde honunkban papokat, Piligrin passaui püspök 973-ban, kik öt ezer nemest megkeresztelének, igy küldi most ide Béla is nehány világi pappal a breunavi bencés szerzeteseket, Asztrik vezérlete alatt, kiket előbb Romából hozott magával : maga pedig zárdái nyugalom után sovárgó lélekkel Rómába távozott.

994-ben ismét előbbi zárdatársai körében volt, de most nem sokáig maradhatott véka alatt a fénytszóró viliár. III. Otto császár, miután legyőzé a birodalom éjszaki részén nyugtalankodó szlávo- kat, Rómába ment, hogy V. Gergel által magát megkoronáztassa. Számtalan püspök gyűlt egybe ekkor a fényes ünnepélyre, s a római pápa fölhasználván az alkalmat, némelly egyházi ügyek végett gyűlést tartott a jelenlevőkkel, kik között volt Villigisz mainci érsek, Csehország metropolítája is. Villigisz fájlalta Béla távozását megyéjéből, s a szerencsétlen csehek ügyét szőnyegre hozván, oda vitte a dolgot, hogy Bélát a zsinat fenyegetve kényszerítené székére visszamenni.—Mintha békéje ellen az egész emberiség összeesküdött volna, úgy érzé magát Béla e körülmények között: de erőszakot vett magán, s engedni kész volt; csak a szentséges atyát akará még látni távozása előtt. ,,Ha szavaimat hallgatandja nyájam, — szólalt meg, a mint a pápához belépett,— vele élni s halni kész vagyok ; de ha nem : óh engedd, jóságos Apostolfö ! hogy a messzelakó vad népekhez mehessek, kik még nem ismerik az Ur nevét.“ Gergel szívesen beleegyezett e kívánatba, s ráadván áldását, útnak ereszté.

III. Ottó császár rokonságban állt Béla családjával, miért öt a zárdában is többször fölkeresé, mig Rómában tartózkodék , s nagyon megkedvelvén, most a Csehországba távozót magával vivé a havasokon át Németországba : itt azonban megvált tőle Béla, erős vágya lévén Franciaországba jámbor zarándoklást tenni. így látogatá meg Toursban sz. Márton, Párisban sz. Dénes, Fleurysban sz. Bence s sz. Mór ereklyéit, mindenütt áldást kérvén újonnan elválalt gondjaira. Visszatértekor befordult a császári udvarba is Ottónak előbb tett Ígérete szerént, hol letartóz2) Bővebben a következő életrajzban.