Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

266

re, a hol vala az, a kiről kevéssel előbb mondák, hogy áldozott. Akkor a bírák rettentő hangon szóltak : miért nem áldoztok? mellyik Istent tisztelitek ? Pionius feleié: „Azt, ki az eget és földet teremtette, s amazt csillagokkal, ezt virágokkal ékesítette fel; ki alkotá a föld folyamait s tengereit, és kijelölé ezeknek határait és partjait.“ Erre ők mondák : A fölfeszílettet érted ? Pionius: ;,Azt; kit a világ üdvéért küldött az Atya.“ És a birák egymás közt mondák, de úgy hogy Pionius is hallható : kényszeritsük őket beszélni. Mire Pionius igy válaszolt : „Piruljatok az Isten tisztelői előtt, és legalább csak valami kevés igazságot gyakoroljatok ; ha pedig nem, úgy tegyetek törvényeitek szerint. Miért nem éltek jogotokkal, nem teljesítvén a mik parancsolva vannak? Mert kötelességtek az ellenszegülőket nem erőszakolni, hanem megölni.“

XVII. E szavak után bizonyos Rutin nevű jeles szónok mondá: Hagyj föl Pionius ; mit hánytorgatod itt magadat, hiú dicsőséget hajhászván? Kinek felele Pionius: „Ezt tanultad történelmi és más régi könyveidből ? Ezt ugyan Szokrates az athaeneiekben meg nem tiirte. Vagy talán Szokrates ,7) Arisztides és Anaxarchus, — kikben nagy tudományossággalhasonfoku ékesszólást bámulunk— esztelenek voltak, s inkább katonai bárdolatlan- ságnak és háborúknak, mintsem a tudományoknak éltek? Nem kerestek ők cikornyás és kérkedésteli beszédekben dicsőséget, miután bölcseleti tudományuk őket jogosságra , szerénységre és önmérséklésre tanitá. Mert a mily- lycn dicséretes az öndicséretekben a szerénység, ép olly gyűlöletes a kérkedés.“ A szent vértanú ezen beszédére Rufin, mint villám által lesujtatva elhallgatott.

XVIII. Bizonyos nagy méltóságban helyezett ember pedig szólt : Ne csevegj Pionius. Kinek felelt a megszólitott : „Ne légy erőszakos, hanem készítsd a

,7) Szokrates Apollo jóslata szerint legnevezetesb bölcse Atliaenének, ki első taniiotta az erkölcsi bölcseletet (Laertiusnál 2. könyv.). Arisztid jeles erkölcsei miatt igazságosnak neveztetett. Anavarchus Abderit csodálandó állhatatosságáról pedig Laertius (9-ik k.) és más, többnyire régi írók beszélnek.