Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
234 kegyetlenségének eszközéül használja. Ugyanis oldalai körül kötelet tekervén, ennek hátul lecsüngő végéhez a szent férfiú lábait kötötték, s az ökört hegyes ösz- tökékkel szurkálván a kapitolium felső részéről letaszították. A szentnek mindjárt az első lépcsőkön széttört fejéből az agyvelő kihullván, s testének tagjai szét- marcangoltatván, Isten előtt kedves lelkét Krisztus nem sokára fölvevé: hogy azt — mint, melly neveérti állhatatos küzdelmében a pogányok dühe által választatott el testétől — győzelme után mennyei babéraival koronázza. Lelketlen és további sérelmektől ment hullája a szilaj ökörtől egész odáig hurcoltatott, hol a kötél elszakadása után titokban eltemeltetett. Mert miután az akkori keresztények száma csekély volt, és azok sem merték a pogányok dlihössége miatt hulláját eltemetni: két nő, neinök gyöngeségét hitük szilárdságával legyőzvén és minden férfiúnál erősbekké válván, — mint vélem föpapjok példája által a szenvedés eltűrésére lelkesit- tetvén, — a szent férfiú testét fakoporsóba tették, s azt a legközelebb eső helyen ügyesen kiásott sirba helyezték : ezen általok tisztelt ereklyéket nem annyira eltemetni , mint elrejteni akarván ; nehogy istentelen emberek az e sirba rejlett testet tisztelletni látván, a kiásott hullát darabokra szakítsák, s még ezen nyomom sírtól is megfoszszák. VI. A vértanúnak mindenektől megvetett, de Isten előtt becses hullája egy ideig egyszerű sírban feküdt, mig sz. Vidor 2) később toulousei püspök, elődjének haláláról értesülvén, a földet egészen a fakoporsóig fölhányatta; a sz. testet azonban helyéből kimozdítani nem akarván, fölébe nagy ügyességgel téglahajlékot s melléje fából kis kápolnát építtetett imahelyül ; s igy elfödte a vértanú testét, nehogy a hitetlenek azt kiássak és elrabolják, később — midőn a világból ki- költözöttek közöl sokan, a sz. vértani teste iránt viselA toulousei püspökök névsorában Vidor, Szaturnin után emlittetik; azonban koráról semmi bizonyost nem tudni, (lásd Boll, tom 5. die 21. Mai pag. il.)
