Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
205 haladná, öltönye kitünően szép volt, melle közepe táján kétszegélyü bibor övét, mellyen különféle arany- s ezüstből készített bojtok valának, viselt, kezében egy arany almákkal megrakott zöld ágat borda, azonkívül egy vesszőt, mint a küzdők főnökeinél szokásos. S csendet kérve, mondá: Ez egyiptomi, ha meggyőzi e nőt, karddal végzi ki életét ; s ha a nő győz , megkapja ez ágat. És távozott. S egymáshoz közeledvén, víni kezdtünk, ü lábamat törekvék megragadni ; én pedig arcra rágtam öt, s légbe ragadtatván ágy tapodtam őt, mintha a földet tapodnám. I)e midőn a dolog huzódnék vonód- nék, összekulcsolva kezeim, fejét megragadám; s arcára hullott ; s megtapodám fejét. S a nép ujongni kezdett ; segédeim pedig éneklének. S a küzdők főnökéhez járulván, elvevém az ágat. S ő megcsókolt engem, s mondá : Leányom, béke veled. S dicsőséggel kez- dék menni az épen maradtak kapuja felé. (Porta Sana- vivaria.) S fölébredék, s akkor megérzém , hogy nem a vadak, hanem az ördög ellen vivandok : de bizonyos valék a győzelemről. Ezt cselekedtem a viadalt megelőző napig ; magát a viadalt Írja le , a ki akarja.“ XI. „De boldog Szatur is közzé tette látmányát, mellyet ö maga e következőleg irt meg. Szenvedőnk, úgymond, s kibontakozva testünkből négy angyal által keletre viteténk, s ezeknek kezei nem érintőnek minket. Nem menőnk hanyattfekve éghez fordított arccal, hanem mintha valami alacsony dombra kelnénk, s megszabadulván, végtelen világosságot pillantott meg szemünk , s mondám : Perpetua, (ez volt ugyanis oldalam mellett) ez az, mit nekünk az Ur Ígért; elnyertük az ígéretet. S midőn ekkép vinne a négy angyal, rögtön egy nagy térre jutánk, melly hasonló volt valami mulató kerthez, telve rózsafákkal s mindennemű virággal. A fák magassága pedig ollyan lehetett, mint a ciprusé, s leveleik szünet nélkül hullottak. A mulató kertben pedig más négy angyal volt, fényesebb a többinél, kik, midőn bennünket megláttak, tisztelgének előttünk, s a többi angyalnak mondák: íme itt vannak. S bámulatában megrettenve a négy Szatur lát- niHiiva.
