Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
don szólhatni, ha te valamit szenvedni fogsz. így szólt az atya, s szivének jóságában kezeim csókolgató, s lábaimhoz borulva könyeit hullatá s nem leányának, hanem úrnőjének nevezett. S én sajna lám apám ősz fürtjeit tudván, hogy egyedülö maga az, egész nemzetségemből , ki nem fog örülni szenvedésemen, s vígasztaléin öt, mondván : As^og megtörténni a kínzás helyén (catasta) 9 10) mit Isten akar; mert tudd meg, hogy nem magunk, hanem Isten hatalmában a mi életünk. S szomorúan távozott tőlem.u VI. „Másnap, alighogy ebédelénk, tüstént, kérdőre vonatandók, az itélöszék elé hurcoltatánk. Ennek csakhamar híre kerekedvén, roppant néptömeg gyűlt össze. Kirendelt helyünkre léptünk. Társaim kérdőre vonatván, vallást tettek. Rám került a sor, s atyám azonnal ott termett fiammal együtt és elövonván engem mondá : Könyörülj gyermekeden ! Ililarián hely- nök (procurator) pedig, ki ekkor Minucius Timinián altanácsfö helyett kardhatalommal hirt : Könyörülj úgymond, atyád ősz fürtjein, könyörülj e gyermek ifjúságán. Áldozz a császárok üdvéért. S én felelék : nem áldozok. Ililarián kérdé : keresztény vagy? Felelék : Keresztény vagyok. S midőn atyáin szándo- komtól elmozdítandó felém közelitne, Ililarián meg- fogatá és megvesszőztető öt. ") Fájlaltam atyám sorsát, mintha önmagamat vertek volna, úgy fájlaltam szegény öreg esetét. Akkor mindnyájunk fölött kimondja itéle9) Sz. Ágoston e szentek fölött mondott 2. beszédében Perpetuat magasztalja , hogy amaz alkalommal sem Krisztus parancsait, sem a természet törvényeit nem szegte meg. 10) Ez ollyféle emeltebb hely, mint minőre az eladandó rabszolgák kiállítattak; itt kínozták, vagy vallatták a vértanukat is. Erre nézve Ciprián 38-ik lev. bizonyos olvasóról, ki Krisztust illy helyen megvallotta, mondja, hogy az „a kínemelvényröl a szószékhez jött“ ; mert valamint az élöbbi hely emeltebb volt az itélőtéren, úgy a második az egyházban. n) Sz. Ágoston ezen szentekről mondott 2-ik beszédében ezt az ördög gonoszságának tulajdonítja „ki — úgymond — Perpetua atyját azért vereté, hogy kinek szavaira nem hajolt, annak veretésén szánakozzék.“
