Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

197

Sz. Perpetua, Felicitás,

s társainak szenvedése,

(két kézirat s a Holsteinféle kiadás szerint.)

I. Ha a hitnek ősi, Isten malasztját bizonyító s az ember lelki épülését eszközlő példái azért jegyeztetnek föl Írásba : hogy olvasásuk és azokrai élénk visz- szaemlékezés által az Isten dicsőítessék s az ember szilárditassék : miért ne jegyeztetnének föl mind e két tekintetnek megfelelő újabb példák, már vagy azért is, mert ezek is elévülendvén egykor, az utódokra nézve szintolly hasznosakká válhatnak, miután jelenlegi ke- vésbre becsültetésöknek oka a régiek tulbecsültetése?

De lássák azok, kik ugyanazon egy Szentiéleknek ugyanazon egy erejét az idők korához mérik ; hisz egyátalában úgy is többre becsüljük az újabbakat, mely- lyek mint legújabbak az isteni kegyelem bősége által a legvégső időkre rendeltetvék : „Mert a végnapokban, úgymond az Ur, kiöntök lelkemböl minden em- j0ei 2, is. bérré s jövendölnek fiaik s leányaik, és szolgáim s ^poat. csel. szolgálóimra kiöntök az én lelkemböl, és ifjaik látványokat látnak s véneik álomképekkel álmodnak“ An- nakokáért mi is, kik valamint a jövendöléseket, úgy az újabb, szinte megígért látmányokat is elismerjük s tiszteljük, s mindezeket, a Szentlélek többi csodás ajándékkal együtt, az egyház javára adottaknak véljük, — miután maga is az egyház gyarapodására küldetett el, ki mindenkinek a szerint osztogatja malasztját, a mint az Ur elrendelé, — szükségkép följegyezzük ezeket, hogy az Isten dicsőségére olvastassanak ; nehogy valaki vagy együgyüség, vagy kétségbeesésből azt állítsa, hogy csak a régiekben működött Istennek ereje a vértanuk , s a nekünk tett kinyilatkoztatások ügyében.

Mert Isten a mit megígért, azt minden időben véghez is viszi : a hitetleneknek okulása — a hivöknek pedig javára. — Mi is tehát kedves testvéreink s gyermekeink tudtotokra adjuk, a miket hallottunk s kezeinkkel tapintottunk , hogy ti is, kik jelenvoltatok emlékezzetek meg az Ur dicsőségéről, hogy kik most csak hal-