Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
186 megjelentek volna, így szólott a nőkhöz: Tiszteljétek királyunkat és áldozzatok istenünknek. Donata erre válaszoló: „A császárt ugyan tiszteljük, de tisztelettel párosult imádást csak Istenünknek mutatunk be.“ Vesztina pedigállván mondó: „Én is keresztény vagyok.“ Úgy szinte Szekunda: „Én is hiszek — úgymond—Istenemben, s ő benne akarok lenni, de isteneiteket se nem tiszteljük, se nem imádjuk.“ Szalurnin altanácsfő ezeket hallván őrizet alá tetette őket. IV. Elöhiván a férfiakat igy szólílá meg Sperátot : Még most is állhatatosan keresztény vagy? Sperát: „Igen is, s halljátok mindnyájan, hogy keresztény vagyok.“ Hallván ezt a többiek, kik vele fogva voltak, vallomásában megegyeztek mondván : „Mi is keresztények vagyunk.“ Mire Szalurnin altanácsfő : Nem akartok sem meggondolást, sem szabadon bocsáttatást elfogadni? Sperát: „Igaz küzdelemben nincs belye a megbocsátásnak. Tégy a mit akarsz; mert mi Krisztusért örömest meghalunk.“ Szaturnin altanácsfő: Mellyek azon könyvek, mellyeket olvasva imádtok ? Sperát: „Ami Urunk Jézus Krisztusnak négy evangelioma, sz. Pál apostolnak levelei, s minden Istentől ihletett irás.“ Szaturnin altanácsfő : Háromnapi időközt adok, hogy föleszméljetek. Sperát: „Keresztény vagyok mind én, mind a kik velem vannak ; s a mi Urunk Jézus Krisztusnak hitétől nem állunk el. Tégy tetszésed szerint.“ V. Az altanácsfő látván állhatatosságukat s libbeni erösségöket, ítéletet hozott fölöttük, és azt a törvényszéki jegyző által kihirdettetle, mondván: Parancsolom, hogy Sperát, Narzalis ') Citlinus 2) Veturius 3) Bódog, Acyllinus 4) Laetantius, Januaria, Generoza ') A kolberti kéziratban: Nazarius, Bédánál : Martialis olvasható, melly utóbbi Rábán és Notkernél is elöjö. *) A kolberti kéziratban, Beda és Rabannál: Cylhius. A reichenaui kéziratban: Cattinus. 3) A kolberti kéziratban: Verus, Bedánál egy kéziratban Urius. 4) A többiek majd nem mindnyájan Aquilinusnak, s a következőt Lactantiusnak nevezik.
