Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
169 resztények ellopták testeket, a városból titkon kivitték, s egy rejtett helyen eltemették. A város mellett fekvő dombon volt t. i. egy sürü bokrokkal benőtt hely, s ott egy barlanghoz hasonló tövisekkel és bokrokkal zárt mélyedés, melly a természetesen lecsorgó nedvesség miatt, anélkül, hogy müvelletett volna, igen termékeny vala: ide temették tehát vallásos gonddal, a tiszteletre méltó testeket : mert a dühös pogányok e lelketlen hulláktól nem csak a sírboltot tagadták meg, hanem rajtok még tovább is kegyellenkedtek. Későbben ezen tiszteletre méltó helyet megőrizte a szerzetesek buzgalma, s az irántai tisztelet hagyomány utján az utódokkal is közöltetelt, úgy szinte a sok csoda is, melly e szentek hatalmát tanúsítja. XIII. A mint t. i. a későbbi időkben egy uralgó kór következtében a lyoni nép nagy részt kihalt volna , bizonyos nemes származású ifjú hideglelés utánni forróságban látmány (visio) által figyelmeztetett, hogy azon asszonytól kérjen gyógyszert, kinél a vértanú saruja van. Az asszony mondá, hogy ö gyógyszereket épen nem ismer; de nem lagadá, miszerint ő Isten kegyelméből, a vértanúnak elveszett saruja állal, vendégszeretetből már sokakat megorvosolt. Azután mindjárt áldást adott reá Lucia ') és a vendégi gyógyulás kelyhét nyújtó neki. Ki midőn szomjának oltására a kelyhet átvette, a forróság rögtön megszűnt és egészséges lön, úgy hogy mondani kellett, miszerint nem emberi segély, hanem isteni működés közbejöttével nyerte vissza életét és egészségét. A hit- és a szenteknek ezen ereje, az egész városon át ismeretessé lön, s általa nagy néptömeg, egészségét visszanyervén, s a hitben is gyarapodván, ekként a test és léleknek jelen és örökké való gyógyszere lön. Az ezen helyeni csodák később is jelentkeztek 5 rósz lelkek kiűzése , betegek gyógyítása , egészség helyreállítása: ezek sőt még nagyobbak is majdnem naponta történtek, úgy Csodák. ') Ezen asszony és sz. Epipod sarujáról többet lehet olvasni toursi Gergelnél (de gloria Confessorum Cap. 63.)
