Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
162 Epipod és Sáudoraz elnök elé vezettetnek» nek lakói többé meg nem halnak, s mellynek szabadsága a pokol rabigáját nem ismeri, hanem halhatian dicsőségtől és boldogságtól övezve mindvégig fönmarad.És noha keveset mondhatunk a vértanuk jutalmáról ; mert e jelen világnak szenvedései koránsem méltók a meny- nyei dicsőség nagyságára, melly örök és mulhatlan: még is e vértanuk diadalai örökösek s méltók, hogy irásilag szálitassanak át az utókorra, hogy a lelkek, hanem is le- end alkalmuk a szenvedésre-, mégis vetélkedés-! hő vágytól gyulaszlva, a test sanyargatása s vértanuság utánzása által szeplőtelen életre juthassanak. Azért elmondjuk Krisztusnak diadalát legboldogabb Epipod ') és Sándor küzdelmei- és győzelmeiben , iiogy igy a keresztények hite vágyat és cöt nyerjen, illy példa követésére. II. Antonin Verus császár uralkodásának tizenhetedik 2) évében, midőn a tartományokban a pogá- nyok bősze dühöngött , a kicsapongások színhelye leginkább Lyon városa volt, inert minél népesebb volt ez nagyságához képest animál több gyúnnyagot talált abban a pogányok dühe.Bírák,hivatalnokok, osztályfőnökök (tribuni), katonák, az egész nép, — férfiak és nők — sokszerü kegyetlenségekkel mészáriák a keresztényeket. Ezek közöl némellyeknek neve és szenvedésük neme is eljutott az utódok tudomására ; számtalanok azonban, kik bizonytalan halálnemmel múltak ki, vagy kik bilincsek közt a börtönökben vesztek el, csak mennyben vannak Írva az élet. könyvében. A vértanuk azon nagy mészároltafása és a dühöngő szenvedélyek kegyetlenkedése után, mellyről Krisztus szolgái is, kik akkorában Vienne- és Lyonban tartózkodónak, Ázsia és Frigia egyházait egy iratban tudósítók, midőn az volt már a hiedelem, hogy a pogányok Krisztus nevét teljesen eltörlölték a löldszinéröl, Epipod és Sándor házi árulkodás utján az elnöknél a kath. isteni tisztelet Mindkét kéziratunkban : Ypipodius ; Florus vértanú könyvében : Ypipodus ; sz. Euchér egyházi beszédében : Ephiphodius olvasható. 2) Mindkét kéziratunkban: tizennyolcadik.
