Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

154 A vértanuk alázatossága Filipp, irt. lev. 2, 6. akaratjának dacára s azok föltámadásának akadályozá­sára tevék, hogy, a mint maguk mondák, még csak reményök se legyen a föltámadásra, mert ők e re­ményre támaszkodva, új és idegen vallást hoznak be hozzánk, a legborzasztóbb kinokat semmibe sem veszik, s még a halálnak is olly bátran és lelkesen lépnek elé­be. Majd meglátjuk, valljon föl fognak-e támadni, vagy segitségökre lesz-e Istenök, s kiragadandja-e őket kezeinkből. (Ezek történtek a fönnebb említett császár idejé­ben Krisztus egyházával, mellyekböl már következ­tethetjük, mik történhettek egyéb tartományokban. Érdemes még némellyeket ugyanazon levélből ide csatolni, mellyek e vértanuk szelídségét és nyájassá­gát ekképen rajzolják.) XVII. Annyira törekedtek Krisztust — „ki is- ' leni természettel bírván nem ragadomány gyanánt te- kinté Istennel egyenlőségét“ — utánozni, s vele vetél­kedni , hogy noha a dicsőség olly magas polcára emeltet­tek, s nem egyszer és máskor, hanem sokszor kinoz- tattak, a vadállatok körmei közöl újólag börtönbe hur- coltattak ; noha égésfollok, sávok és sebek boriták tes­tüket ; mindamellett sem önmagukat vértanuknak nem tekinték, sem általunk azoknak neveztetni nem akar­tak ; sőt ha valaki őket levélben, vagy pedig barátsá­gos szóváltásban vértanuknak nevezte volna, azt ko­molyan megdorgálták és megfedték, s csak magának Krisztusnak, úgy mint bű és igaz tanúnak, a halan­dók közti elsőszülöttnek, a mennyei élet szerzője és fejedelmének, valamint azoknak, kik ez életből már valóban elköltöztek, kiket Krisztus vallatásukban ma­gához fölvett, azt halállal mintegy gyűrűvel lepecsé­telvén ; azoknak engedék át legörömeslebb a vértanúi nevet, magukat csak méltatlan s megvetett bitvallóknak akarván tartatni. Könyhulatva kérték egyszersmind testvéreiket, miszerint folytonos imákat intézzenek Is­tenhez, hogy igy a vértanuság teljes befejezésére mél­tassanak. És valóban vértanúi erényekkel tündöklői­tek , nagy szabadlelküséggel és bizalommal válaszol-

Next

/
Thumbnails
Contents