Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
151 sem mutatkozott, kikben sem a mennyegzöi ruha iránti tisztelet, sem az Isten iránti félelem érzete nem honolt, kizárattak: tudniillik a kárhozat gyermekei, kik már életmódjuk állal is mcggyalázlák a vallott hitet. De a többiek mind megmaradtak az egyház kebelében. Kikről midőn kérdés fordult elő, bizonyos Sándor nevezetű, nemzetségére frígioi, ') élelmemére orvos, ki Sándor a wbc? / * ' jjj vértanukmár több év óla frankhonban tartózkodott, és Isten hoz csatoita- iránti szeretele, s a hilhirdelésbeni szabadlelküségéről, ,lk- ugyanis apostoli működését az isteni malaszt kiséré, mindenki előtt ismeretes volt, a törvényszék előtt á 11- ván , midőn őket hitük megvallására integetésekkel Sándor a vérbuzdítaná , mindnyájoknak, kik a törvényszék körül ál- lottak, lelki szüléjeként tiint föl. Mivel azonban a nép díiván sor- nehezen tűrte, hogy kik előbb bitókét megtagadták, suktk™kosz_ azt most ismét állhatatosan valják. Sándor, mint e dolog tényezője ellen fölzádulni kezdett. Erre azonnal kérdezé őt az elnök, hogy ki volna. Ki midőn kereszténynek vallotta magát, abiró boszúlól elragadtatva, öt a vadállatok martalékául kárhoztatta. Harmad napra Attalussal együtt, kit az elnök — kedveskedni óhajtván a népnek — ismét vadállatok elé dobatott, a színkörbe lépett. Ilol miután mind ketten, ö t.i. és Attalus ^itaulspaT- a számukra kigondolt kínzások minden nemén átestek, los alatt vég- s a legnagyobb küzdelmet kiállották volna, végre pal- Zlk cllokct- los alatt múltak ki. Sándor ugyan föl sem sóhajtott, sem szót ki nem ejtett, hanem bensöleg egyesülve Istennel társalkodóit ; Attalus pedig amint a vasszékre helyeztetve minden oldalról égettetett, s tiiztöl körülégetett teste a legkellemetlenebb szagot terjesztette volna , latin nyelven igy szállott a néphez: „A mit tesztek , az valóban ember evés.44 Mi pedig sem embereket nem eszünk, sem más valami rosszat nem művelünk. Kérdeztetvén pedig, hogy mi volna neve az Istennek , válaszolt : Az Istennek nincs neve, miként nekünk halandóknak. *) *) Frigia ázsiai tartomány, honnan miként említők, sokan jöttek Lyonba.
