Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
144 Sanctus szí lárdsága. dálkoztak, miként lehet az egészen fölmarcangolt és átdöfött testben még lélek, miután véleményök szerint azon kínzások csak egy neme is elég lett volna, meggyilkolására , s ö mégis annyi és olly roppant kínokat tűrt el. De a boldog, vitéz küzdérként vallomása közben uj erőre és bátorságra kapott, s enyhben és nyitottságban részesült, mert a jelen fájdalmak érzetét eloszlatá e szavak kiejtése : Keresztény vagyok, és mi semmi gonoszságot sem követünk el.“ VI. Sanctus pedig, ki minden kigondolható kínzást, emberi erőt haladőlag állhatatosan kiállott, s kiről az istentelen kínzók vélék, hogy a kinzatás rendkívüli hatálya és nagysága által valamelly illetlen nagy tiltott szavat csikarhatnak ki belőle, olly bátorsággal szegült ellenök, hogy sem maga, sem nemzete, sem szülővárosa nevét, sem szolgai, vagy szabad állapotát be- nem vallotta, hanem minden kérdésre római nyelven így válaszolt : „Keresztény vagyok.“ S ebben nevét, hazáját, nemzetét, szóval mindenét kijelentette : más szavat nem is sajtolhattak ki belőle a pogányok. Miért is a leghevesebb dühre lobbant irányában mind az elnök, mind a kinzók haragja, annyira , hogy nem tudván már egyéb kinzásnemet, teste érzékenyebb részeit tüzes érc lemezekkel sütögették. Tagjai ugyan meg voltak égetve: de ő bátran rendületlenül, és szilárdan maradt meg vallomása mellett ; mint kit az élő viz mennyei forrása, melly Krisztus testéből szivárog, el árasztott és megerősített. Teste eléggé lükrözé vissza a szenvedi kínokat, mert sebekkel és daganatokkal borítva, egészen ösz- szehuzva és roncsolva, már emberi alakhoz is alig vala hasonló ; de Krisztus, ki maga is szenvedett, e testen nagy csudákat müveit, az ellent teljesen tönkre tévén, és illy kitűnő példa által a többieknek megmutatván, hogy nincs ott mit rettegnie az embernek, hol az Atyának szeretete él ; s nincs fájdalom, hol Krisztus dicsősége van jelen. Mert midőn az istentelenek nehány nap múlva újra kezdék a vértanút kínozni ; azon reményben , hogy őt ki még a kézzeli megérintést sem Yolna képes elviselni, dagadt és gyűlt sebeit újakkal
