Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

142 tizen közölök legnagyobb fájdalmunk s leirhatlan szo­morúságunkra a hitben megestek ; mi által a többiek vidámságát megtörték, kik még eddig be nem fogat­tak, noha már a legnagyobb szorongatásokat állották ki, mindamellett a vértanuk mellett maradtak, s sze- sÍdj"kmhití* raük eh>l nem távoztak. Mindnyájan a legnagyobb két. félelemtől szorongaltatánk kételkedvén a próba kimene­tén , nem azért minha a rajtunk elkövetendő kínzásoktól féltünk volna ; hanem mivel a dolog kimenetét fontolgat­ván , fölötte aggódánk, ne hogy valaki vallását meg­tagadja. Naponkint befogattak, kik méltók valának az elhullottak helyét pótolni, ágy hogy mind a két egy­háznak 4) legjelesbjei is, kiknek munkássága és szorgal­ma hozta létre az egyházakat, hasonlókép mindnyájan kézrekerittettek. Néhány feleinknek még pogány szol­gái is a törvényszék elé állíttattak, miután az elnök minden kímélet nélkül nyilván kerestetett bennünket. Ezek, miután a sz. vértanuk által szemük láttára kiál­lott kínokat rettegék, a gonosz lélektöl sarkaltatván, s a katonáktól unszoltatván azt hazudták ellenünk, hogy thyestei 5) lakomák, oedipi 6) tiszlátlan nőszések, s más egyebek, miket még kimondani vagy csak gon­4) Tiov Svo ixxhiiOLUJv, ebből Vales helyesen követ­kezteti, hogy a két város Lyon t. i. és Vienne mindegyi­kének saját püspöke volt, mert azon névvel csak püspök által igazgatott egyházak jelöltetnek. 5) Arról vádolák a pogányok a keresztényeket, miként a régi sz. atyákból világos, hogy ember hússal táplálkozná­nak. Az illyféle lakomák thyesteieknek hivatlak, Thyestes- röl,kinek testvére Atrius lakomát rendeze, mellyben magának Thyestesnek gyermekei hozatának föl étkül, melly esetről Seneca egy szomorú színjátékot irt. Oedipus állítólag saját anyját vévé nőül. Gyanakodá- nak a pogányok, hogy a keresztények is gyakorolnának ha­sonló gonosz tetteket, mert némelly eretnekek, kik csak nevét viselik a keresztényeknek, mint azt Jusztin s más atyák megjegyzik, csakugyan vetemedtek hasonló ocsmány­ságra. Azért Blandina kínzásokkal gyötörtetvén ekkép kiálta föl: „Keresztény vagyok. Semmi rósz sem követtettik el közöttünk; hogy az ollyszerü rágalmakat a keresztények­ről elhárítsa.

Next

/
Thumbnails
Contents