Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
142 tizen közölök legnagyobb fájdalmunk s leirhatlan szomorúságunkra a hitben megestek ; mi által a többiek vidámságát megtörték, kik még eddig be nem fogattak, noha már a legnagyobb szorongatásokat állották ki, mindamellett a vértanuk mellett maradtak, s sze- sÍdj"kmhití* raük eh>l nem távoztak. Mindnyájan a legnagyobb két. félelemtől szorongaltatánk kételkedvén a próba kimenetén , nem azért minha a rajtunk elkövetendő kínzásoktól féltünk volna ; hanem mivel a dolog kimenetét fontolgatván , fölötte aggódánk, ne hogy valaki vallását megtagadja. Naponkint befogattak, kik méltók valának az elhullottak helyét pótolni, ágy hogy mind a két egyháznak 4) legjelesbjei is, kiknek munkássága és szorgalma hozta létre az egyházakat, hasonlókép mindnyájan kézrekerittettek. Néhány feleinknek még pogány szolgái is a törvényszék elé állíttattak, miután az elnök minden kímélet nélkül nyilván kerestetett bennünket. Ezek, miután a sz. vértanuk által szemük láttára kiállott kínokat rettegék, a gonosz lélektöl sarkaltatván, s a katonáktól unszoltatván azt hazudták ellenünk, hogy thyestei 5) lakomák, oedipi 6) tiszlátlan nőszések, s más egyebek, miket még kimondani vagy csak gon4) Tiov Svo ixxhiiOLUJv, ebből Vales helyesen következteti, hogy a két város Lyon t. i. és Vienne mindegyikének saját püspöke volt, mert azon névvel csak püspök által igazgatott egyházak jelöltetnek. 5) Arról vádolák a pogányok a keresztényeket, miként a régi sz. atyákból világos, hogy ember hússal táplálkoznának. Az illyféle lakomák thyesteieknek hivatlak, Thyestes- röl,kinek testvére Atrius lakomát rendeze, mellyben magának Thyestesnek gyermekei hozatának föl étkül, melly esetről Seneca egy szomorú színjátékot irt. Oedipus állítólag saját anyját vévé nőül. Gyanakodá- nak a pogányok, hogy a keresztények is gyakorolnának hasonló gonosz tetteket, mert némelly eretnekek, kik csak nevét viselik a keresztényeknek, mint azt Jusztin s más atyák megjegyzik, csakugyan vetemedtek hasonló ocsmányságra. Azért Blandina kínzásokkal gyötörtetvén ekkép kiálta föl: „Keresztény vagyok. Semmi rósz sem követtettik el közöttünk; hogy az ollyszerü rágalmakat a keresztényekről elhárítsa.