Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

130

Az egyháznak tett szolgálatai.

tanát védém , hallván a keresztényeket rágalmaztatni, s a halált s egyéb iszonyú kínokat erős és rettenthetlen lélekkel tűrni, azt gondolám magamban: nem lehet, hogy ezek bűnösök és testi gyönyörökbe merültek legyenek. Avvagy ki az, ki testi gyönyöröknek lévén rabja, vagy mértékletlenül, és bujaságban élni vágyván, szívesen fogadja a halált, melly öt élveitől megfosztja? sat.“

9. Jusztin tehát kereszténynyé lévén, uj de sokkal fönségesebb bölcsészet követője lett, mellyel életével, szavai- s irataival elömozdítni, s a hitetlenek rágalmai ellen védelmezni soha el nem mulaszlá. Élte szentségéről igy ir Epifán az idézett helyen : „Jusztin, . . . Krisztus hive lévén, nagy erény gyakorlatok által kiművelve s életét egészen a becsületesség zsinórmértéke szerint intézve, végre vértanuságot szenvedett Krisztusért, s Rómában nyerte el legtökélyesebb koronáját.“ Milly hévvel karolta ö át a keresztény vallást, vádiratainak elsejében maga beszéli el, mondván, hogy szive minden kívánsága s minden igyekezete csak az volt, hogy keresztény lehessen; s azért olly hő vágygyal birt ez igazságot másokkal közleni, hogy akár a hivök megerősítése , akár elleneinek megcáfolása jött kérdésbe, ekkor ö semmi veszélylyel, magával a halállal sem törődött ; mit Trifonnali párbeszédében maga is megvall ; mondván, hogy „ö ugyan semmi egyébbel nem gondol, csak hogy igazai szóljon, és ha mindjárt darabokra szaggattatnék, ő még sem fél senkitől.“ S ez valóban mégis történt: mert Özsébként (Tört. 4. k. 16. fej.): „Midőn második védiratát nyújtaná be a császároknak, szent vértanuságra méltattalott Kreszcens bölcsész cselei által, ki is cynikus nevének teljesen megfelelő életmódot tartott. Kit, midőn sokak hallatára meggyőzött volna, végre is a hirdetett tan jutalmául vértanuságra Ítéltetett.“ Ezt nem sokkal előbb megjöven- dölé Jusztin a tanácshoz intézett védiratában, miként sz. Ptolemaeus és társai szenvedésében láttuk.

10. Mennyit használt ö iratai által is egyházunknak, látszik azokból, mik korunkig fenmaradtak. Ezekből ugyan is hitünk legfőbb titkainak igazságát bizo-