Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

123

élni, ki a természet törvénye és jog ellen a kéjre minden lehetséges utat felkeresett, elhatározá magában tőle elválni. De miután rokonai öt az együtt maradásra rábeszélték, azon reménynyel kecsegtetvén, hogy férjét még jobb útra térítheti, engedett, s önmagán erőt vevén, férjével tovább is megmaradt. Férje azonban Alexandriába ') utazván, biztos hir szerint, még gonoszabb tettekre aljasodon ; azért a nő attól tartván, hogy vele tovább is megmaradván, gonoszsága s istentelensége részese leend, tőle valóban elszakadt.

II. Azonban ezen férj, kinek örülnie kellett vol- ^ kér áss*, na hogy neje már nem teszi azokat, miket a szolgákkal

és béresekkel iszákoskodva, és mindennemű gonoszságokban mértéklenkedve szabadon szokott tenni, s nem csak föl hagyott ezekkel, hanem a rósz útról öt is iparkodék lebeszélni : nejét, ki azért nem akart vele tovább élni, mert tanácsaira nem hajtott, mint keresztényt bevádolta. Ö (a nő) ugyanis téged, fölséges császár, a benyújtott folyamodványban arra kért, miszerint engednéd meg neki, a jószágot saját keze és rendelkezése alá venni, megígérvén, hogy dolgait elintézvén kész leend a vádra felelni, mit te neki meg is engedtél.

III. De férje, ki akkor semmit sem mondhatottAz,íiu Pt0,e- cllene, boszuját valamelly Ptolemaeuson, ki nejét a

kor. hit ágazataira oktatta, tölté ki, és pedig a következő módon. Bizonyos százados barátjának azt tanácsié, hogy Ptolemaeust verje láncra, s kérdezze: valljon keresztény-e? Ki öt miután neki az igaznak nagy kedvelője s minden ravaszság s gonoszságtól ment Ptolemaeus azt válaszoló , hogy keresztény, azonnal tömlőébe vettette, és ott sokáig kínozta. Végre Urbicius ^YmuaUk0 biró elé állíttatván Ptolemaeus, hasonlag arról kérdez- teték, valljon keresztény-e? ü pedig tudván, hogy

') Némellyek ezen helyet hibásan fogván fül azt vélték, hogy c vértanuk Alexandriában szenvedtek, vagy talán csak Özséb- nél s Rufinnál olvasták ezen történetet ; mert egyébült Jusztin világosan Romát nevezi szenvedésük színhelyének.