Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

118

mondá, elhagyván a Fölfeszitettet, ezt kezdjék tisztelni. így szóiénak ők, fölingereltetve és buzdittatva a zsidóktól, kik utánunk leselkedtek, midőn megakarók öt a tiizböl menteni. Nem tudták ők, hogy mi Krisztust soha sem fogjuk elhagyni, ki az egész világon mindenki üdvéért, a ki csak üdvözülni fog, szenvedett, ö, a fedhetetlen, a bűnösökért, és hogy mi senki mást nem tisztelhetünk. Ezt mint Isten fiát imádjuk, a vértanukat pedig mint az Úr tanítványait és követőit, méltán szeretjük az ö királyuk és tanitómesterök iránti felül- mulhatlan szeretetök végett, kiknek vajha mi is sor- sosai és tanitványtársai lehetnénk.

XVIII. A százados értesülvén a zsidók által támasztott zűrzavarról, a tűz közepére téteté a holttestet és elégette. Mi pedig azután összeszedtük a legnemesebb gyöngyöknél becsesebb, és az aranynál értékesebb csontjait, s az illető helyre eltakarítottuk, melly helyen, mihelyt tehetjük, összegyűlvén, az Ur is megadandja hogy vigadva s örvendve fogjuk ünnepelhetni az ö vértanuságának évnapját, mind azok emlékezetére, kik már kiküzdöt- tek, mind az utódok gyakorlására és fölbuzditására.

XIX. Ennyit a boldogult Polikárpról; ki a iila- delfiaiakkal együtt már szenvedett Szmyrnában vértanúi halált, de ki a többiek felett kiválólag emlittetik úgy, hogy mindenütt még a pogányok is beszélnek róla. Nem csak kitűnő tanító volt ö, hanem jeles vértanú is, úgy, hogy mindnyájan hasonló vértanuságot kívánnak magoknak, mert ö az evangeliom szabályai szerint szenvedett. Kitartásával ugyanis felülmúlta az igazságtalan helytartót, igy elvevén a halhatatlanság koszorúját, dicsőségben él az apostolokkal és az igazakkal, dicsőíti Istent az Atyát, és magasztalja Urunkat, lelkünk s testünk kormányzóját s a közönséges katholika anyaszentegyház pásztorát.

XX. Kívántátok, hogy terjedelmesebben beszéljük el néktek az összes események egész folyamát. Mi ezennel titeket a fő körülményekről tudósítunk Márk atyánkfia által. Ezen levelet megkapván, közöljétek szinte a távolabb lakó atyafiakkal: hogy ők is dicsőit-