Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

Ill

ugyanaz azzal, ki Polikrates Győzőhez irt levelében Pa- piriusnak mondatik. Mert ugyanazt, kit Özséb itt Popu- lusnak nevez, Rufin egyház története 4. könyv. 15. fej. — Adó, Notkér és mások Papiriusnak nevezik. Ugyanezen Rufin szavaiból állítják, hogy Agathoni- kával több más nő is szenvedett. —

A szmyrnai egyház levele sz. Polikárp püspök év társai szenvedéséről.

(Koteler J. B. latin fordítása után. ')

Isten egyháza melly Szmvrnában létezik a philadelphiai s a szent és egyetemes egyház bárhol levő gyülekezeteinek irgalmat, békét és szeretetet kiván az Atya Istentől és mi Urunk Jézus Krisztustól.

I. Irtunk nektek testvérek, a vértanuk- s boldog Polikárpról, ki vértanusága mint pecsét által véget vetett az üldöztetésnek. Ugyan is majdnem mindenek , mik vele történtek azért voltak, hogy az Ur evange- liomszerinti vértanuságot tüntetne szemeink elé. Mert átadatván valamint az Ur azt akarta hogy mi is követői legyünk, és nem csak önnön, hanem felebarátunk javát is tekintsük, mert az igaz és állandó szeretet tulajdona : nemcsak saját, hanem mások üdvét is keresni.

II. Boldogok ugyan és nemesek voltak mind azon szenvedések ; mert Isten akarata szerint történlek. Ugyanis illő, hogy mi, kik vallásosabbak vagyunk mindenben Isten hatalmának vessük alá magunkat. Azért ki nem bámulja azok lelki erejét, béketürése — és az Ur iránti szeretetét? kiket noha a korbácsolás annyira összeszaggatott, hogy egész a legbensöbb erekig látható volt testök szerkezete: még is állhatatosak voltak, nyira, hogy a jelen levők is sajnálkozának és sirának; ők pedig olly erőt nyertek, hogy közölök senki se nem zugolóda, se jajszót nem hallata, tanúságul min') L. a szöveg alatti jegyzetünket 105-ik lap.