Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
107 dicső védnöke volt a keresztény igazságnak, tanúsítják e szavai: „Ez csak azokat tanította, mikçt az apostoloktól tanult, miket az egyháznak is átadott, és ^ apostnlok egyedül igazak. És ezekről bizonyságot tesznek amaz tanítványa, egyházak, mellyek Ázsiában vannak, s az ö utódai. Semmi sem igazolja annyira az eretnekek elleni gyűlöletét, mint ama hires felelete, mit Rómában Maricion- nak az eretnekek fejének adott, ki tőle kérdezvén: ismersz-e engem, felelt : ismerlek mint a sátán első szülöttét.44 E bánásmódját az eretnekek iránt sz. János evangélista példájával szokta volt megerösitni, ki találta, azonnal elszaladt a fürdőház összeomolják, u midőn Cerintbust fürödni „nehogy, — mint mondá mert benne van Cerinthus az igazság dühös ellene Így Irén. 3. De ne gondoljuk mintha Polikárp az eretnekek Rómában ellen olly érzettel viseltetett volna, miszerint az egyház e^tn,ekekcl kebelébe visszatérni akarókat elűzte volna ; sót mindent elkövetett, hogy a tévelygőket az igaz útra vezesse. Ezt Romában történtnek írja Irén, föndicsért müve 3-ik fejezetében. Ugyanis midőn Marcíon ö városban a keresztények közöl sokat csábított el hamis jóslataival, ezeket Polikárp az egyház keblébe vissza- térité, állandóan erősítvén, miszerint e tant, mellyet egyházának átadott, az apostoloktól vette. Miért is olly tiszteletben állott, hogy Anicét pápa Irén tanúsága szerint (Özséb 5. könyv. 24. fej.) tiszteletből az egyházban a szentelési tisztet, az az : a hívek nyilvános gyülekezetében helyette a püspöki tisztet gyakorol mini neki megengedő. Nem is szakitá meg a köztük fönálló egységet s nem csökkenté viszonos szeretetöket azon egyenetlenség, melly köztük a husvét ideje miatt támadott ; mert midőn egyik sem tudá a maga véleményét a másikkal eléggé elhitetni, egymástól békével távoztak. 4. Ebből látni hogy sz. Jeromos az egyházi irók Polikárp di- névsorában méltán nevezte őt az egész ázsiai egyház fejedelmének, mellycimmel öt még élte pályájának bevégezte előtt mind a pogányok, mind a keresztények megtisztelők, mint ezt az alább fölhozandó levél bizonyítja. csérete a sa atyáktól.
