Szeretet gyöngyei. 1854-ik évi karácsonhó VIII-ikának emlékeül szentelve (Pest, Landerer és Heckenast, 1855)

XII.

Karácson hava. (Szeplőtlen fogantatás.)

Istennek szent szülője, Mária!

Kit a gonosz tőrébe ejtni nem birt,

S ki egymagad hozál sebünkre gyógyirt : Áldott legyen szivednek magzata.

Ö volt : az Úr egyetlen szent Fia,

Ki téged a végzet könyvébe béirt ;

Hogy majd ha minket a halál s a bűn irt, Te légy nemünknek mentő angyala.

Légy üdvöz oh szeplőtlen liliom,

Ki győzelmet vevél a poklokon,

S löl a magas mennyeknek nyilt kapája.

Viraszsz ezentúl is szivünk fölött;

S ha majd szemünk sugára megtörött,

Te vigy, te vigy be szent Fiad honába.

— 47 —