Szeretet gyöngyei. 1854-ik évi karácsonhó VIII-ikának emlékeül szentelve (Pest, Landerer és Heckenast, 1855)
És szól az angyal : „Mária Ne félj, az Űr kegyét Megnyerve, ö megszenteli Méhednek szűz ölét. Fiút szülendesz, s a magast Jézusnak nevezed; Mint fejdelem Dávid király Os trónján fog helyet. Jákob lakában, míg az ég Fönáll, uralkodik; S országa fénye fónmarad Öröklő évekig.“ A szűz remegve válaszol : „Miként történik ez, Hisz pártám díszfüzére még Virítva lengedez!“ Az angyal újra szól, szelíd S magasztos hangokon, Mint lenge szél, melly elvonul Virágdús halmokon:
/
