Szeretet gyöngyei. 1854-ik évi karácsonhó VIII-ikának emlékeül szentelve (Pest, Landerer és Heckenast, 1855)

S onnét figyelsz keblem fohászira,

Te hoztál irt néped fáj dalimra,

Te általad mint fénylő nap föltündököl Az irgalom s igazság Istene.

Tebenned három szent név egyesült,

Mert mátka vagy, leány s istenszülő anya. Dicső királyi hölgy, reményem horgonya,

Te enyhitéd a kínt, melly szünkön ült,

S szabad- s boldoggá tetted népedet,

Jézusra kérlek védj ed ügyemet.

Egyetlen szűz a nagy világ ölén,

Ki szépségeddel a mennyet bájoltad el,

Kinél nem volt dicsőbb s nem lesz soha,

Ki lettél Isten élő temploma ;

Mert szent kezed csak tiszta szűz erényt müveit S mit gondolái, szent volt a gondolat.

Te felderithetd éltem bús egét.

Ha oh kegyes szűz ! szent szavadnak általa Bő lesz az irgalom, hol a bűn bő vala,

Te esdheted le rám az ég kegyét . . . Elmémben hát meghajtva térdemet Kérlek, segélj, igazgasd léptemet.

Örök dicsfény-környezte égi szűz!

— 22 —