Sulyánszky Antal : Gróf Nádasdy P. Ferencz néhai kalocsai érsek (Pest, Landerer és Heckenast, 1855)

32

ki midőn övéit bőségesen táplálná s diszes házi körében, fényes asztalánál a kitűnő vendégszeretetet vidám kedélylyel gyakorolná, önmaga az ellentétben lenni látszó két erényt ildomosán egyesítve, a legmértékletesb életmód szabályait mindig állandóan megtartotta. Ki viselé nagyobb gondját háza népének, mint ő, ki nemcsak önmaga mind azt elkerülte, mi feddhetlen életére némi homályt vethetett; hanem sem költséget, sem szoros felvigyázást nem kiméivé, háza népére is valóban atyailag térj észté ki figyelmét, semmit inkább nem óhajtván, mint hogy palotája minden tekintetben az erkölcs szent hajléka legyen? Nem szólok szelidsége- s kegyességéről, melly öt mindnyáj ok urává tette; nem egyéb erényeiről , mellyek mindenkit a tisztelet bizonyos nemével kényszerűének magához közelítni : — de mégis szólok még egy erényéről, a legnagyobb erényéről. Halljuk magát Liptait : „Szavak hiányzanak, úgy mond, azon erénynek méltó di- csöitésére, melly paulaiFerenczben főleg tündök- lött, melly egyéb ámbár jeles erényeit, mintegy árnyékba helyezi, mint a nap az ö fénye által egyéb csillagokat mintegy elnyom, és a halandók szemei elöl elrejt : bőkezűségét értem s irgalmasságát, s az ügyefogyottak ápolását. Né- muljon el a rágalom kaján nyelve ott, hol fényes tettek kiáltanak ! Melly folyamodót, vagy szüköl- o