Sulyánszky Antal : Gróf Nádasdy P. Ferencz néhai kalocsai érsek (Pest, Landerer és Heckenast, 1855)
if3'"’í 27 hivatva vagyunk — az önmegszentelődés. Ez volt továbbá oka, hogy annyira szeretett ö az Űr oltárához járulni, s az egek Urának a vérnélküli áldozatot bemutatni : nem múlt el nap, hogy ö szentmisét nem mondott, vagy péld. szembajában, akadályozva lévén, nem hallgatott volna; leggyakoribb volt, hogy mind maga misézett, mind más misét is hallgatott. Átalán érsekünk igen igen szeretett az áldozári tiszthez tartozókkal foglalkozni, mi szép bizonysága annak, hogy ö valóban Istentől hívatott e hivatalra. Vasár- és ünnepnapokon vagy székegyháza- vagy megyéjének valamelly nagyobb szentegyházában szokta volt tartani az isteni szolgálatot; minden nagyobb ünnepen szokott egyházi pompával emelte a nép buzgóságát. Bárkit hoztak hozzá keresztelés végett, ö azt legnagyobb örömmel végezte; — de legfőbb öröme volt mégis : a gyón- székben ülni, hol órákig is tartózkodott, —és az angyalok kenyerét kiosztani. Papjainak is V. Pius ismeretes nagy jelentőségű szavait ajánlá naponkénti elmélkedésül : „Dentur idonei confessarii, et ecce omnium Christianorum plena reformatio!“ Egyébiránt pedig ö maga is gyakran járult a bánat szentségéhez. — Szép jellemvonása érsekünknek a szentek, s főleg a szűz Mária iránti tisztelet is. Dolgait közönségesen a szent szűz segítem ségül hivásával kezdé, s másokat is tiszteletére b é J)
