Sulyánszky Antal : Gróf Nádasdy P. Ferencz néhai kalocsai érsek (Pest, Landerer és Heckenast, 1855)

17

ïi^'S

Hiányokkal megajándékozva hagyott el, most már férfiúi korba érve magok mondhatnák el, mikép intette őket erényre és szorgalomra s a nemzeti nyelv művelésére .... Mennyit osztott ki illy alkalmakkal a szegények közt, csak az vehetné számba, ki a rejtekben is lát s ki előtt semmi sincs titokban.

De bár az természete a jótettnek, hogy rejtőzködjék a világ elöl; s habár e részben semmi sem múlt Nádasdyn : mégis eljutott jótettei- s egyéb érdemeinek hire az apostoli király trónjához, ki nem is késett az érdemest illően megtisztelni. 1827-ben belső titkos tanácsosi czimmel diszíttetett ; 1837-ben a nm. hétszemélyes tábla ülnökévé neveztetett; 1440-ben pedig sz. István apóst, király jeles rendje közép keresztjével tiszteltetek meg.

De nem ezekért, hanem ama tulvilági halhat- lan koszorúért küzde Nádasdynk; s azért mindez semmit sem volt képes változtatni eddigi jó szivén. Azon koszorúért küzde ö, mellyet ama napon megad az Ür az öt félöknek, s mellynek leg- becsesb gyöngyeit a szegények arczárói letörlött könyük képezik, miket fölszednek az Ür angyalai s föl mennyországba visznek át. S szólhatnék e helyen arról, mikép iparkodott ö illy gyöngyökre szert tenni : elmondhatnám, mennyit áldozott a kórházakra, a szegények, árvák és özve2

3