Sulyánszky Antal : Gróf Nádasdy P. Ferencz néhai kalocsai érsek (Pest, Landerer és Heckenast, 1855)

8 î

§

romban segédként szolgált, s hivatala körében buzgón működött az Ür szőlőjében. Ekkor még elég ideje lett volna, meggondolni magát : valljon visszatérjen-e a világi méltóságok nyilt terére, vagy itt maradjon s mint lelkipásztor munkálja a hivek lelkiüdvét. De ő, ki azon meggyőződésben volt, hogy „nincs magasztosabb, nincs fönségesb hivatal a pásztori hivatal magas voltánál, ha ezt méltán, szorgalmasan és szeretetteljes szivvel viseljük“, noha jól tudta, hogy — a jámbor Kem- pis szerint —„itt nem mulékony örömökre, hanem nagy küzdelmekre ; nem tiszteltetésre, hanem megvetésre; nem hivalkodásra, hanem fáradozásra ; nem nyugalomra, hanem a türelem általi gyümölcsös munkára küldetik,“ — mégis inkább akart az egyház harczosa lenni, s itt szerezni meg magának a halhatatlanság koszorúját.

Illykép lelkesülve íidvözlé az epedve várt 1807-dik évi böjtmásh. 7-két, mi megjővén, itt volt a perez, mellyben végre teljesedve láthatta szivének vágyát : az Ur szentélyébe lépett, mint Melchisedek rendje szerinti pap szolgálandó ott Istenének. Fölszentöltetvén régi állomására küldetett vissza Komáromba, — hol egykor a tanuló ifjúság éke volt, — és segédlelkészként alkalmaztatott. Tudta pedig az ifjú áldozár,hogy: „Apapnak minden erényekkel föl kell ékesitve lennie,

4 és másoknak a jó életre példát adnia“: s azért mig

<5----------------------------------------------------------re

§>