Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A spanyo inquisitio, és Llorente csekély hitele
67 előállítása, melly a történeti regényekben s regényes történetekben olly eleven hatással bir, merőben hamis és elcsavart, s azt föltétlenül vissza kell utasítanunk, hacsak Llorente-t az inquisitiora nézve részrehajlásról nem akarjuk vádolni. a) Mindenekelőtt az inquisitionak minden törvényszéke kegyelmi időköz kihirdetésével kezdé meg működését s nyilván közrebocsátá : „hogy a ki hitétőli eltéréséről öntudattal bir, de a meghatározott idő eltelte előtt jelenti magát s bünbánatot tesz, az föloldoztatik s minden terhesebb büntetéstől ment lesz Hogy ezen bűnbánók, nevezetesen, ha hitbeli bukásuk nyilvános volt, hogy bünbánatuk is nyilvános legyen , hogy ez illyenek, mondom, holmi csekélyebb egyházi büntetés alá vettettek : az részint magától, részint onnan érthető, miszerint ezt az egyház régi fegyelme úgy hozta magával ; Llorente mégis gyalázza ezt, noha mint pap, saját tapasztalásából tudhatta volna, hogy még az önkint gyónókat is egyházi büntetések alá kell vetni, mely- lyek vindicativae s egyszersmind medicinales legyenek. Egyébiránt az inquisitio határzatai megkivánák, hogy e büntetések a tévelyeiket önkint megismerők irányában a lehető legszelídebbek legyenek 2). A kegyelein-idő eltelte után a helyett, hogy a törvények szigora alkalmaztatott volna a hitehagyottakra, a határidő ismételve megujittaték s meghosszabbittaték. A mint, például, a törvényszék Villarealból Toledoba helyeztetett át, negyvennapos kegyelmi határidő engedteték. „Az uj keresztények — mondja Llorente — nagy tömegben sietének önkint bevallani, miszerint a zsidó előítéletekbe visszaestek.“ ,,E határidő elteltével — folytatja Llorente — az inquisitorok újólag hatvan- s végre még harmincnapi határidőt engedtek“ 3). *) Llorente, id. h. I. köt. 152.1. VI. sz. ; 175. 1. XI. sz. Reasz , 8. 1. Reusz , 11.1. 33 Llorente , id. h. I. köt. 237. 1. IV. sz. 5*
