Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A spanyo inquisitio, és Llorente csekély hitele
51 el s követője Gruber és Ersch ismerettárában szinte nem hallgathat el J). 3.) Továbbá nem mellőzendő az inquisito megbirá- lásában, hogy az, az eretnekek halálra Ítélését nem egyedül gyakorlá, hanem ez akkor minden országban és minden vallásfelekezetnél szokásban volt. Emez bebizonyítására már fölebb a 3. lapon is hivatkoztunk a Svábtükörre; azonban ennél is nyomősb tanú Servet Mihál, kiről az ismeretes Buzer reformator már 1531-ik évben Straszburg- ban nyilvános szószékről azt mondá, hogy a Szentháromság elleni irata miatt leggyalázatosb halált érdemel. És hogy ez nem csupán keményebb szónoki kifejezése volt a reformáltaknak, azt Kálvin két tizeddel később megmuta- tá, midőn 1553-ik évokt. 27-én „az eretneket“ Genfben lassú tűzön kínosan kivégezteté. Tettének igazolására szerkezte a nagy reformator ezen iratát : Fidelis expositio errorum M. Serveti, et brevis eorum refutatio, ubi docetur, jure gladii coercendos esse haereticos. Nehogy azonban valami kétség maradjon fön arról, hogy az akkori protestánsok az eretnekséget csakugyan halállal kivánták bün- tettetni : a „szelíd“ Melanchton e fölött igy ir Kálvinhoz : „Olvastam iratodat, mellyben Servet rettentő káromlásait körülményesen megcáfoltad, és ezért hálát adok az Isten fiának, ki ezen vitádban a jutalomdíjt neked Ítélte. Neked ezért az egyház most és mindenkor a legnagyobb hálával tartozandik. ítéletem tökélyesen egyezik a tieddel, és azt állítom , előljáróságtok egészen igazság szerint cselekedett, midőn egy káromló embert rendszerű vizsgálat után kivégeztetett * 2). Fölöslegül még azt említem meg, hogy Béza Tódor is egy iratot szerkezte, „de haereticis a magistratu civili puniendis“ és hogy Serveten kivül még igen sok más is, mint Gentilis Bálint, Bolsec, Carlstadt, Grüet, Castel0 Llorente, id. h. I. köt. 505. és 320. 1. Gruber és Ersch, ............ Encyclopédie , az Inquisitio szénái, 469. 1. 2) Schrökh, Neuere Kirchengeschichte, V. r. 517. 1. Alzog, Kirchengeschichte, 5-ik kiadás, 749. 1. 4*
