Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A spanyo inquisitio, és Llorente csekély hitele
29 kevésbbé látszik onnan is, mert ugyanazon időben Don Inigo Manrique sevillai érseket pápai feltörvényszéki bírónak nevezte ki, hogy a királyi inquisitorok Ítéletéről ide lehessen az ügyet fölebbezni 1). Midőn pedig e rendelkezésnek sem lett volna sikere, nem vétetvén az a királyi inquisitorok által tekintetbe, az üldözöttek fölebbezését maga a pápa fogadta el, és az említett 1483-kiaug. 2-ról kelt rendeletben világosan kijelenté, miszerint ő magát erre a sevillai érseknek adott teljhatalom megvetése — különösen pedig az által látja kényszerítve lenni, mivel soknak a bevádlottak közöl nem engedtetett meg a pápai feltörvényszéki bíróhoz folyamodni 2 3). Ugyanazon alkalommal hathatósan és szépen inti az inquisitorokat túlságos szigoruk miatt, védelmezi az eretnekségből töredelmesen visszatérőket ; és számukra — habár a kegyelemidő már el is telt — bocsánatot kér s fölszólítja az uralkodókat, hogy a bűnbánókat ezután javaiknak békés birtokában hagyják meg. Bocsátott volna ki csak egy világi fejedelem avagy még inkább egy köztársasági tanács illy kegyes rendeletet, a szabadelmü Llorente bizonyára nem találandott elegendő szót annak magasztalására. Most azonban, mivel e rendelet a pápától jő, nem láthat abban egyebet, mint ellenmondást s a sevillai érsek jogának megsértését, és úgy látszik jobb szereié, ha nehány ezeren megégettéinek, semhogy Rómába folyamodványnyal lásson járulni valakit 5). Rómának ama kíméletes jósága, melly szerint azon bűnbánókat, kik önkéntesen a szentszékhez fordultak, titkon — a nélkül, hogy eretnekségök nyilvánságossá tétetett volna — föloldozá, Llorente bágyadt szemei előtt csak megint uj vád-anyag, mintha t.i. a pápa mindezen kegyességeket csupáncsak azért gyakorolta volna, hogy jő sok mellékjövedelemre tehessen szert általok 4). Erre voLlorente, id. h. I. köt. 165. 166. 1. IV. köt. 559. 560. 1. Llorente, I. köt. 168. 1. és IV. köt. 365. 1. 3) Llorente, id. h. I. köt. 168. 1. Llorente, id. h. I. köt. 176. és k. 1.
