Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
Jézus társasága, különös tekintettel honukra
293 Mathesisben stb. ők tették a magyarok nevét ismeretessé,“ mond F. Gy. *). Avagy ki nem ismeri Katonát, Kaprinait, kinek 154, s Hevenesit, kinek 93 kötetnyi kéziratait a magyar kir. egyetem birja ? Ki nem ismeri Prait, Ka- zit sat. sat. ? . . . 2) Bátran kérdezhetem tehát : valljon hátráltatá-e a jezsuita-rend a tudományos műveltséget honunkban? Vagy, nem inkább épen az mozditá azt elő? ... Valóban elmondhatjuk a délamerikaiakkal : (kik a spanyol uralom ellen (1817) fellázadván, a többi sérelmek közé azt is számi- ták, hogy őket a jezsuitáktól önkényileg megfoszták) „nekik köszönjük társasági állapotunkat, polgárisodásunkat, minden tudományos műveltségünket“ 3). így nyilatkozónak a Rákóci Ferenc előtt esdő megyék is. „Ok — úgymondák - - semmiképen a jesuiták proscriptiójának nem animálhatnak, holott a magok fiók közül sokan közülök már jesuiták volnának ... sőt különben is a pápista religiónak felette nagy kárával s hátramaradásával lenne. ... Mert mióta a jesuiták Magyarországban származtanak, azolta a deáki tudományok (a kor kivánata szerint) floreálnak, ... a sok eretnekség is inelly azelőtt Magyarországban elhatalmazott vaReligio és Nevelés, 1846. évf. II. félév. 196. 1. Fasciculi Fcclesiastico-Litorarii, 1812. II. 129. s köv. lapok. V. ö. Szuppan Zs. id. h. — Ferenczy Jaké, Adalék. 3) A magyar tudós társaság Évkönyveiben (I. 19. 1.) egy valaki, ,,a nemzeti nyelv hallgatásba mentének“ okául főleg ,,a besimult Jezsuiták szerzetét“ hozza föl, mint melly pártolóinak maradékait „bálványolt nyelvéhez a latinhoz már megrögzött ragaszkodással bo- csátá világba.“ Ezt csak megemlítni is, annyi mint megcáfolni. De kérdem a t. Írótól : mért teszi hát ő a 18-ik század elejére a nemzet eldeákosodását ? . . . hisz a jezsuiták már a 16-és 17-ik században is honunk tanitói voltak! Vagy értem, — ön egy századot ad a jezsuitáknak, melly alatt ők a magyar nyelv pártolóit —- ön szerint — világba bocsáták ! ? Csak azt csodálom én, hogy midőn Mária-Teréznek 1773 — 74 — 75. sat. évi, s a magyar nyelv mellőzésével kiválóiag a német nyelvet megparancsoló törvényeit emliti a t. iró, azokat nem a jezsuitáknak, hanem II. József befolyásának tulajdonítja !... Azonban — bogy tán megengesztelje a megsértett igazságot — hozzá veti : „Span-