Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)

Jézus társasága, különös tekintettel honukra

286 nyi öröm lehete, látni, mikint gyarapodott a magyar ifjak- ban az ájtatosság, önuralkodás, és vágykormány a fiatal lelkekben, mérséklet az éleményben, szerénység a társal­gásban , türelem és kitartás a foglalkodásban, szemérem a beszédben, szűziség a gondolatban !... Találtatott nemes- fi, ki megfagyott szerencsetlenről hallván, maga méné ki a mezőre s felvevén vállaira, ápolás, ha lehetséges, gyógyí­tási kísérlet vagy eltakarítás végett hozá a városba. . . . Üdült Magyarföldön a catholica Religio, gyarapodott az erkölcsiség“ *). Nem tévedett — mond Gerzon János — a ki állitá, miszerint az életbe hozandó erkölcs-javitást az ifjúságon kell kezdeni. „Valamint a test tagjait születéstől fogva kell egyengetni, hogy egyenesen s helyesen, ne gör­bén s rutul növekedjenek: úgy az erkölcsiséget is már kez­dettől fogva ki kel fejteni ; mert a kisdedek, szivök lágy­sága miatt könnyen képezhetők“ mond Plutarch. „Az ifjú megszokott utjától, ha megvénül, sem távozik ela szól a Szentlélek. (Példab. 22, 6). „Mélyen érzék a neveléstan­nak ezen alapelvét a nevelés mesterei honunkban, a dicső emlékezetű jezsuiták.“ A ki sántával lakik, sántikálni tanul, tartja a magyar közmondás, s általában a társaság befolyá­sát az erkölcsi életre, senki sem vonja kétségbe2). A Mária- társulatok jelességét leginkább mutatja az , hogy ezekben, már maga a rend úgy hozván magával, megszokja az ifjú az erény gyakorlását. ... Ugyanis mihelyt fölébred, és öl­tözködik, már bizonyos imákat mond el, az egész napot Is­tennek ajálja, a hit, remény és szeretet indulatjait magában fölgerjeszti, naponkint megjelenik a sz. misére, vasár- és ünnepnapokon együtt mondják el Mária zsolozsmáit, szent gyónás- és áldozáshoz járulnak, szent olvasót imádkoznak. Dr. Lányi, Magyarföld Egyh. tört. III. 259. 1. ,,At ego illud solus non facerem — mond egy nagy bölcs, ki saját tapasztalásából beszél — non facerem omnino solus. . . . non facerem furtum illud, in quo me non libebat id, quod fura­bar, sed quia furabar. ... 0 nimis inimica amicitia. ... cum di­citur : Eamus, faciamus, et pudet non esse impudentem. Ezt sz. Ágoston mondja (Confession. II, 9.).

Next

/
Thumbnails
Contents