Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
Jézus társasága, különös tekintettel honukra
277 Pázmán után még 136 esztendeig működtek honunkban a jezsuiták. Szép idő, — az alatt sokat lehetett ten- niök. S Isten kegyelmével tettek is. Nem riasztotta őket vissza a halál, nem az üldözés, —joggal elmondhatták ők sz. Pállal : „fáradoztunk , súlyos veréseket szenvedtünk , fogházba zárattunk ; gyakorta halálos veszedelemben forogtunk. Mennyit utaztunk, mennyi veszedelmeken mentünk keresztül, folyóvizeken, gyilkosok között, magunk nemzete között, pogányok között, a városokban ; a pusztában , az álnok atyafiak miatt ! Ide járulnak a gyakori ellankadás , nyomorúság, álmatlan éjek, éhség, szomjúság , böjtölés, hideg, ruhátlanság“ ,.IIol semmi—csak léleknyeremény — remélhető nem vala , hol veszély fenye- gete, de hová emberszeretet vonza, ott jezsuita voltés '• Isten háza s dicsősége gyarapítására sikerdúsan működött.“ mond Dr. Lányi. Nem célom, elősorolni mindazon egyes collegiumo- kat, inellyekben az ifjúság tanításával foglalkoztak,— kevés iskola volt, hol nem ők lettek volna a tanítók. S a hol ők egyszer kezükbe kapták az ifjúság szivét, ott fel- virágzott a katholicismus , s vele a tudomány, —• a műveltség. így virágzott az fel Győrött; igy virágzott fel Kassán, Sopronban, Trencsinben — hol már 80 év óta száműzve volt a kath. vallás —, Nagykárolyban — hova a tiszán- túli katbolikusok vigasztalására s a hanyatló vallásosság felsegitésére Károlyi Ádám hitta meg őket —, Szepesben és másutt * 2). Érezték a protestánsok, hogy a jezsuiták iskolái nagy károkat okoznak felekezetöknek, s azért gyűlölték őket; de az evangeliom hirdetésének kétélű kardja volt különösen az, mi amazokat harag- és boszúra ingerelte, „...minemő mesterséggel szinlették be az jezsuitái szerzetet is országunkban, az ország szabadságinak romlására, s evangelica religiónak minden úton s módon való oppres0 Kor. II. 11, 13—27. 2) Lásd Dr. Lányi id. müvét II. köt. V. ö. Munkálataink IX-ik köt.
