Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)

A teremtés hat korszaka

238

ségét ismerjük el és forduljunk hozzá. Ha az ő szavát hal- landjátok ma, meg ne keményítsétek sziveteket.

A szent iró koránsem értett a DV alatt természetes napot.

Ugyanis ki ütközhetnék meg abban, ha bizonyos nyelvben mindjárt minden tárgyra nincs műszó ; s következőleg ki botránvkozhatik meg abban is, ha ama régi oklevelekben, mellyekből Mózes ezek elbeszélését valószínűleg merítette, — ha mondom azon ősrégi oklevelekben a hosszabb időt is csak „nap“ szóval fejezték ki?

Továbbá, hogy Mózes nem érthetett napot; hanem hosszabb időt, ez kitetszik tulajdon irmodorából. Ugyanis a Genesis második részében és negyedik versében igy szól: „Istae sunt generationes coeli et terrae.... In die 2VO

(i. e. in tempore) quo fecit Deus coelum et terram.“ „Ez az ég és föld eredete azon napon, midőn Isten az eget és a földet alkotta.“ Itt mindenki látja, hogy Mózes a nap alatt nem egy napot, de hosszabb időt ért.

Nem űjság, ha azt mondjuk, hogy ez a szentirás szólás-módja. Szent Péter második levelének harmadik részében és nyolcadik versében igy szól : „Ezt pedig különösen jegyezzétek meg magatoknak kedvesim ! hogy az Urnái egy nap annyi mint ezer esztendő, s ezer esztendő mint egy nap.“ Azt pedig ne téveszszük szemünk elől, hogy ekkor még nem volt ember e földön, kinek napja lett volna az első nap ; tehát az Istennek napjai voltak azok, az Istennek napjai pedig szent Péterkint mind megannyi ezer évek.

De e szólásmód nem is olly ritka; éltek ezzel mind a görögök mind a rómaiak, sőt a szent atyák is, az egyház pedig még jelenleg is él vele. — így Cicero : Itaque cum ego diem (i. e. tempus) in Siciliam inquirendi per exiguam postulavissem, invenit iste, qui sibi in Achajam biduo breviorem diem postularet*).

O Libro II. in Verrem.